-Ne, Mása, ne… könyörgöm, nincs szükségünk erre… hallod?
Mása kábultan hallgatta, a füléhez szorítva a telefonkagylót.
-Mása, tudod, az apám… először nem akartam elmondani, meg akartalak lepni, amikor visszajössz a hátországból, ezért az apám… azt javasolta, hogy te és én menjünk Angliába, tudod… egy szakmai gyakorlatra, Mása.
Mi ketten.
Te és én.
-Vitális… nem érted? Nem érted? Van egy anyukám… meghalt…
-Igen, igen… kislányom, mindent megértek, sajnálom, sajnálom, részvétem, de tudod, az élet megy tovább… azt akarom, hogy élj, élvezd az életet, tudod…..
Gyere, gyere…és a gyerekkel kapcsolatban, megkérdezem aput, ő majd talál neki egy jó árvaházat, és ha akarod…Maha…ha akarod…apu majd talál neki egy nevelőcsaládot, miért?
A gyerek gazdag szülőkkel fog felnőni, képzeld el, ha-ha, aztán húsz év múlva találkoztok, mint egy indiai filmben, Maha, ő a bátyád, egy gazdag örökös, te meg egy hölgy…
-Vital… nekem van egy anyukám… És Pasha… a bátyám…
-Igen, tudom, én, Maha, kislányom, nem tudom, mit mondanak ilyenkor… Mah, oké, futok, ne maradjunk sokáig, a fiúk hívnak a konditerembe, megyek.
Mása görnyedten ült, aztán a kiságyban ülő kisbaba felé fordult, Páska, a bátyja. Kiderült, hogy Mashának van egy testvére.
A kisfiú könnyes szemmel nézett rá, alsó ajka felpúposodott, két alsó foga látszott, és még kettő látszott felül, fehéren, mint a nyúl a rajzfilmben.
-mama-mama.
-Nem vagyok mama – mondta halkan Mása.
A baba kinyújtotta a kezét, és újra anyukát hívott.
Történt, hogy Mása nem tudta, hogy van egy egyéves testvére.
Messze lakott otthonról, Moszkvában, az anyja állandóan hívogatta, az elmúlt két évben Mása nem volt otthon, Mása húszéves, saját élete… kapcsolatok, ahogy ő gondolta komoly és felnőtt, de nem …..
Most már rájött, Vitalik még mindig gyerek…..
Anya nem mondta el neki, hogy megszülte Pashát.
-Tudod, Irka, az anyád – mondja Vera néni, a szomszédasszony és anya barátnője -, titkolózik, azt hittem, csak azért, mert jobban lett, de ő …
-És Pasin atya? -kérdezi Mása.
-Apa, – feleli Vera néni vágyakozva, – Ő egy dzsigoló, nem apa, mondtam neki rögtön, Irka, nézd, olyan elegáns, és te? Mi az igazság, Másaun? Mi csak átlagos negyvenéves nők vagyunk.
-Vera néni, mit csinálsz? Vera néni, ti még negyvenévesen is lányok vagytok.
-Igen, Mása, lányok… Moszkvában lehet, hogy így van, de itt… – Vera néni intett a kezével.
Mondtam neki, hogy „Mása vonzódik hozzád, és ezt is te etetted”, mire ő nevetett, tudod, olyan boldogan, és azt válaszolta, hogy nőnek érzi magát, tudod……
És akkor… emlékszel, hogy el kellett volna jönnie hozzád, de nem tudott?
-Igen, emlékszem…
-Elment szülni Paskát, én sem tudtam, ez vicces… Felhívott, én a kórházban vagyok. Mondom, mit csinálsz ott? És mondta, hogy fiút szült… Óh, Mása, mint a moziban…..
És az a gigalo azt mondta, hogy sürgősen az anyukájához kell mennie, ezért elment… Még mindig utazik valahol…..
Így van ez, Maszaunka.
Pása… hamarosan elviszik, jó fiú…
-Hova viszik, Vera néni? Hova?
-Hová… oda – mondta Vera néni, elfordítva a szemét.
-Nem adom ki Paskát.
-Ne butáskodj… ne butáskodj, kislányom. Egyedül kell élned, és Páska… Páska őt gyorsan…
-Nem.
-Jól van, jól van, majd megnyugszol, majd gondolkodsz… Egyelőre segítek neked Paskával… – Nem!
-Nem, hagyd csak rám…
Anya hirtelen eltűnt, megesik, Mását felhívta Vera néni.
-Mit csináljunk veled, öcsém?
Apáink itt hagytak minket veled, anyu elment, tudod… nagyszüleink sincsenek veled.
Nincs senki, egyedül vagyunk a világban.
-Mami… mami… mami… mami.
A baba, aki Mása karjában ült, mindkét kezével megfogta az arcát, és dörzsölni kezdte az ínyét, mintha puszilgatná.
-Te vagy az én nyuszim, nem adlak senkinek. Páska, nem tudom, hogyan, de mi ketten átvészeljük, tudod… Nemsokára érettségim lesz, vizsgák… Nem hagylak itt, egy szempillantás alatt elvisznek tőlem…..
Majd kitalál valamit.
-Anya.
-Nem az anyám, Mása, a húgod – és Mása halkan sírva törölgette a könnyeit.
Mása Moszkvába ment Páskával.
Vitalik persze megdöbbent.
-Mah… és mi ez?
-Nem mi, hanem ki, Vitalik… Tudom, valószínűleg szemtelenség részemről, hogy idejöttem, kérem… hadd tegyem le a vizsgáimat, és kapjak diplomát…..
És azt is, hogy apukád tud-e segíteni nekem, azt mondtad – Mása nem volt ideje befejezni, mert Vitalik biztosította, hogy apa biztosan segíteni fog.
-Mása, ne aggódj, apa biztosan segít, a gyerek talál majd családot…
-Milyen családot, Vitalik? Nem adom Pashát senkinek.
-Nem érted? Mit csinálsz, Makh? Te… Te akarod ezt magadra kenni… Te akarsz mindent elveszíteni néhány…
Ő nem egy srác, hanem a testvérem, egy védtelen gyerek.
-Anyád nem gondolkodott az eszével, amikor öreg korában szült… – Anyád nem volt öreg…
-Anyu nem volt öreg.
-Igen, akkor miért tette… Miért tette…
-Te tényleg beteg vagy, ugye? Az anyám nem öregségben halt meg, hanem… jaj, baszd meg… Nincs hova mennem, ez igaz, szóval kérlek, hadd éljünk veled két hónapig, aztán megszerzem a diplomámat és találok munkát…..
Páska csendben bement a szobájába.
Reggel megpróbált szót érteni Mashával.
De Mása szilárdan kitartott a döntése mellett.
Mása elment a vizsgákra Pashkával, nem kért engedményeket, semmit, a kérdésekre, összeszorított fogakkal röviden válaszolt – testvér.
Vitalik, felismerve, hogy semmit sem lehet megváltoztatni, megengedte Masha-nak, hogy vele éljen, és elment a szüleihez.
Masha befejezte tanulmányait, Pashka, mintha érezte volna, egyáltalán nem volt szeszélyes, szoros tanulmányt adott a húgának.
Egy nap Mása hallotta, hogy valaki bejön a lakásba, Vitalik apja, rájött, amikor meglátta a férfit, néhányszor már látták egymást.
-Hello, mindent megmagyarázok.
-kérdezte Vitalik, kell a segítségem – mondta a srác apja.
Mása zavartan mondta neki.
-Oké. Jól átgondoltad a dolgot? Meg tudsz vele birkózni? Elvégre egy gyerekről van szó, te még fiatal lány vagy…..
-Boldogulni fogok… köszönöm, hogy nem rúgsz ki minket, megszerzem a diplomámat, és Pasával elmegyünk.
-Hová?
-Haza…
-Mit fogsz ott csinálni? Medvéket kergetni?
-Élni… ott is élnek emberek.
-Értem, de te… Maria nagyszerű szakember, láttam és tudom, hogy tudsz dolgozni. Akkor a rendelőnkben voltál, figyeltelek Vitalijjal, ő a te rovásodra mászott.
Hát, sajnálom, hogy nem sikerült Vitalijjal, igen… A fiam gyáva és mamafiú.
Nem mondom, hogy a helyében én valószínűleg rögtön elszaladnék, igen.
Segítek neked, senki nem fogja elvenni tőled a bátyádat.
Vitalik apja tényleg segített Mashának, ő vehette át a bátyja felügyeletét, még csak el sem kellett mennie sehova, tíz nap alatt minden papír a kezében volt.
Vitalik egyszer beugrott, szóval… váltottak néhány szót, mintha nem éltek volna együtt egy egész évig, és nem terveztek volna közös jövőt.
Mása hazatért Pavlikkal.
Gondolkodniuk kellett a munkán, dadust kellett keresniük Pavlushkának, de semmi, majd megoldják.
-Maszunka, kettő a kettőben dolgozom, menjünk a boltomba, két nap én vagyok Pavlikkal, két nap te…nem ingyen segítesz nekem zsibbadt matekból felhúzni, különben megfojtom, tökfej.
Vera néni 14 éves fia, Vaska.
-Máska, én nem akarok tanulni, ha nagy leszek, elmegyek a gyárba, tudod, mennyit keresnek ott, veszek egy kabriót, és hozzád megyek feleségül, meg Paszához.
-Vaszka, te tényleg hülye vagy, még mondatokat sem tudsz alkotni? Hogy vehetsz feleségül engem és Pását? Elment az eszed? És ahhoz, hogy pénzt keress a gyárban, jó szakmát kell szerezned, érted?
-Rendben, megcsinálom. Veled fogok tanulni.
-Majd én veled tanulok, te pedig tanulj, és ne idegesítsd fel anyádat, érted? Oké? Különben… Már megkapta apádtól…
-Rendben… De akkor is feleségül veszlek, Mashka.
-Gyerünk, vőlegény.
És hamarosan megjelent Mása újabb hódolója, Pavluszkin apja, nem hagyta annyiban a lányt, megfenyegette, hogy elveszi a fiút, ha nem fogadja el a közeledését.
Jó biztonsági őr a boltban, régóta ott dolgozik, nyugodt és csendes bácsi, nem adott annak a, ahogy Vera néni nevezte, gigalónak, egy szép pofont, ahogy mondani szokták.
-Máska, nem láttad Iljicset?
-Vera néni, Mása azt mondja, elvarázsolva… Majdnem elestem, és egyébként honnan jött Iljics?
-Igen, ő segített hazavinni a csomagjaimat…
-Áh…
Mása dolgozott, Páska felnőtt, Vera néni hozzáment Iljicshez, Vaszka jó jegyekkel ment nyolcadikba……
Vitalik nem jelentkezett, és a pletykák szerint Mása intézeti barátnőjével járt, de hát mit lehet tenni.
Mása persze megsértődött, sőt nagyon.
Nem számíthatott arra, hogy az élet így fog alakulni, Mása úgy élt, mint egy álomban, nem tudott felébredni, munka, otthon, órák Vaskával, a testvéréről való gondoskodás.
És egy nap Mása meglátogatta… Vitalik apját, magát.
Hűha!
-Maria, van egy üzleti ajánlatom a számodra.
Elmondta Mashának, hogy nyit egy fiókot, pont itt, Masha városában, és szeretné látni Mashát a csapatában, azt mondta, hogy Vitalik nem lesz ott, ha aggódik miatta, egy év szabadságot vett ki…..
-De…
-Mária, anyukád tanított téged, tudom, és jó vagy, nem mentél el, tanultál, ez történt az életedben… De én sem akarok elveszíteni egy ilyen értékes szakembert, de… Van egy feltétel… Egy évre el kell menned külföldi gyakorlatra.
Mása leült, és leeresztette a vállát, ezzel vége a mesének.
-Mi az?
-Nem megyek, sajnálom, köszönöm, hogy emlékszel rám, de…
-Azért a fiatalember miatt vagy itt? -Azért a fiatalember miatt vagy itt? Még nem fejeztem be, Maria, a dada veled megy.
-Milyen dadus?
-Egy jó, szakképzett dadus, a feleségem ajánlotta. A feleséged?
-A feleséged?
-Igen… Min lepődik meg ennyire? Igen. Van feleségem, Vitalij anyukája. Igen, nem vagyunk klasszikus gazdagok, akik nem tudnak a földre szállni. A jó emberek nem szóródnak szét, és nem születtünk úgy, mint Vitalij, aranykanállal a szánkban, mindent magunk értünk el.
Te segítettél nekem, én segítek neked, én fizetem az adósságomat az univerzumnak, hogy úgy mondjam…..
És Mása elment Pavlushkával egy szakmai gyakorlatra. Ott találkozott a leendő férjével, először nem tudta, hogy Pása nem a fia, hanem a testvére.
Összeházasodtak, és két gyermekük született.
És ma Mása, Valerij és Pása, már felnőtt, ugyanott tanul, ahol egykor a nővére, ígéretesnek tűnik, Makszim Viktorovics várja őt a cégénél, ma jöttek a kampány születésnapjára, fiatalok, szépek, minden az ő kezükben van.
-Mása…hűha, micsoda nő vagy…És én….
Mása először észre sem vette, hogy ki hívta.
-Vitalik?
-Igen, Vitalik… Harmincnyolc éves, és én még mindig Vitalik vagyok… -Virulsz, Maha-romaha, szóval úgy találkoztunk, mint egy indiai filmben.
Mása nézte a férfit, vékony, valami érthetetlen szakállas, nem komoly… És én sírtam utána……
Vitalij nézte Mását, és arra gondolt, arra gondolt, hogy akkor… nem állt készen azokra a megpróbáltatásokra, amelyek a lányra estek.
-Mása, te utálsz engem?
-Miért? -lepődött meg Mása.
-Te… még csak nem is gondoltál rám?
-Nem volt időm, Vitalij.
Azt mondta, Vitalik, akárcsak az apja, szigorúan, üzleti ügyben… mivé lettél, Maha- romaha… itt és találkoztunk, mint egy indiai filmben.
Vitalik hallotta, hogy Mása szinte az apja jobb keze, de nem sokat törődött vele.
Anya azt mondta neki, hogy elveszíti a kampányt, miért nem szállsz be… ő nem akart, saját magát kereste… úgy látszik, megtalálta…..
-Vitalik, miért vagy ilyen mérges, unatkozom. -Miért vagy mérges?
Vitalik újabb szórakozása.
-Baszódj meg.
***
-Vitalik, mi történt? Elfogyott a pénz a kártyádról?
– Apa, azt hiszem, be kell szállnom a családi vállalkozásba, holnap megyek dolgozni…
-Hova mész?
-Dolgozni, apa. Adj egy irodát.
-Irodát. Hűha.
Vitalij, majdnem 40 éves vagy, és még mindig apunak hívsz, azt mondod, hogy apu…
-Nem értem, hogy szólítsalak? Vagy nem vagy az apám.
-Nem, fiam, sajnos én vagyok az apád. Apa, tudod. It’s not proper for a grown man, aaaaay, you wouldn’t understand. Neked nincs olyan magod, mint…
-Mint Mása, igen, apa.
-Igen, mint Maria. Anya és én sajnáljuk, hogy ő nem a családunk tagja.
-Maha szeret engem, apa… Miről beszélsz? Én…
-Vitaly, te sosem nőttél fel, még mindig egy tündérmesében élsz… Akarsz egy helyet? Holnap nyolcra itt kell lenned.
Másnap reggel Vitalij berontott az apja irodájába, amikor az éppen megbeszélésen volt, egyébként Maha is ott ült, látta őt.
-Apa, most viccelsz velem? -Apa, most viccelsz velem? Én mi vagyok? Futárként fogok dolgozni? Я?
-Bocsánat. Vitalij, gyere ki, megbeszélésünk van.
-És mi van? Én is… a fiad vagyok.
-Rendben – mondta fáradtan Maxim Viktorovics -, ülj le oda a kanapéra.
Mint egy gyerek, hogy ne zavarjon – gondolta Vitalik és kiugrott, becsapta az ajtót …
És ez itt ül… ilyen koljonka, ha én nem lennék… Apukám soha nem tudna rólad, hülye Maha-romaha, óóóó.
Vitalij elutazott, azt hiszem, valahol gyakornokoskodik.
Máriát nem érdekli, neki megvan a saját élete, fényes, teljes, erős.
Páska anyának szólítja. Megszokta, nem emlékszik anyára, Mása mindig ott van, Mása férje apának szólítja, olyan kényelmesek, és ők a fiú szülei.
Mit tehetünk, ha ez így van?
-Így élünk – nevet Mása -, mint egy indiai filmben…..
