„Tényleg nem érti, hogy ez mennyire fontos nekem?” – gondolta dühösen Ilja. Nem számított ilyen közönyre a szeretett embertől, és nem volt hajlandó ezt elfogadni.
Ilja hazatért, és telefonon beszélt kislányával, aki csak ebben az évb— Apa, nagyon unatkozom ott, mondd meg anyának, hogy nem kell oda mennem — könyörgött Lisa.
— Kicsim, ez nem lehet, tanulnod kell, különben semmire sem fogsz menni az életben — próbált meggyőzni a lányát Ilja.
— De talán nem is olyan fontos? — nem adta fel a kislány.
— Nem, ez kötelező. — Ilja hajthatatlan volt.
— Apa, eljössz hozzánk hétvégén? — kérdezte reménykedve Liza.
— Még nem tudom biztosan, de megpróbálok. — ígérte Ilja.
Néhány évvel ezelőtt elvált a feleségétől, és most csak hétvégén láthatta a gyerekeit. De a sok munka és a háztartási teendők miatt, amelyeket új felesége, Oksana követelt tőle, a gyerekekkel sokkal ritkábban találkozott, mint hetente egyszer. Ilya felelősségteljes apa volt, aktívan részt vett a hét éves Liza és a kilenc éves Matvey nevelésében, bár ezt többnyire telefonon kellett megtennie.
Azért nem lehet azt mondani, hogy amikor Ilya még a volt feleségével élt, gyakran látta a gyerekeket. Reggel korán ment dolgozni, és késő este ért haza. Előfordult, hogy Ilya kihagyott egy fontos családi ünnepet vagy a gyerekek újévi előadását.
„Mindent megértek, sokat dolgozol, pénzt keresel, de így nem lehet” – fogalmazta meg panaszát Olja, Ilja volt felesége.
„Nem hagyhatom cserben az ügyfeleket, ha megígértem, akkor meg kell tennem” – védekezett a férfi.
„Miért csak másoknak tett ígéreteidet tartod be, a családodat pedig semmibe veszed?”
– Nem akartam megnyugodni – nem hagyta Olia.
– Nem szarok le, értetek dolgozom, hogy ne legyen hiányotok semmiben! – próbált megmagyarázni Ilja a feleségének.
Ilyen veszekedések gyakran előfordultak a házaspár között, és végül az egyik az utolsó lett.
– Sajnálom, tudom, hogy nagyon megbántottalak – bocsánatot kért Ilja Oljától, amiért elmulasztotta a születésnapját, amelyet úgy megbeszéltek, hogy csak kettesben töltenek el.
– Tudod, ezt már milliószor hallottam, nem bírom tovább – mondta Olja színtelen hangon, ijesztő közönnyel nézve Iljára.
„Megígérem, hogy soha többé nem fog megtörténni.” – Ilya megfogta a felesége kezét.
„Igen, nem fog megtörténni.” – A nő eltávolodott tőle. „Ez többé nem fog megtörténni, mert többé nem fogok számítani rád, mostantól külön fogunk élni.”
„Hova akarsz kilyukadni?” – ijedt meg Ilya.
– Szétválunk – mondta szárazon Olia.
Ilya hiába próbált visszaszerezni a feleségét, minden hiába volt, ő ragaszkodott a döntéséhez. Végül beletörődött Olia döntésébe, és elköltözött egy bérelt lakásba, hogy új életet kezdjen.
De a várakozásokkal ellentétben Ilya nem élt sokáig egyedül.
Hamarosan megismerkedett Oksanával, és beköltözött hozzá. Pár hónap múlva megkérte a lány kezét, és összeházasodtak. Oksana kezdettől fogva tudta, hogy Iljának két gyereke van, akiket nem szándékozik elhagyni, de időnként bosszantotta, hogy Iljának nem ő az egyetlen közeli ember.
– Gondolkodtál már azon, hová menjünk nyaralni? – kérdezte egy este Oksana.
– Őszintén szólva, nem – zavarodott meg Ilja. – Nem hiszem, hogy idén el tudunk menni valahova.
– Miért nem? – felháborodott Oksana.
– Tudod, hogy pénzt kell küldeni a gyerekeknek, nem tudok még nyaralásra is félretenni – magyarázta Ilja.
– Akkor talán nem kellene többet fizetned nekik, mint amennyit a törvény előír? – javasolta Oksana.
Ilya egy autószervizben dolgozott, és fizetésének nagy része nem volt hivatalos. Olga-nak a fizetésének egy meghatározott százalékát adta, és ehhez még a maradék jövedelmének majdnem egyharmadát is hozzáadta.
– Hogy képzeled ezt, Olga csak félállásban dolgozik, egyedül nem fog boldogulni.
– Akkor menjen teljes munkaidőben dolgozni, mert most csak a nyakadon lóg és a lábait lógatja – mondta megvetően Oksana.
– Nem teheti, Lizát zeneiskolába kell vinnie, Matvej pedig idén kezdett birkózni, teljes munkaidőben nem tudna elegendő időt szánni a gyerekekre.
– Jól elintézte magát – morogta Oksana. – Élvezi az életet, mi meg szenvedünk.
– Nem igaz, ő tényleg minden szabad idejét a gyerekeknek szenteli – állt ki volt felesége mellett Ilja.
– Persze, te mindig őt véded – mondta sértődötten Oksana, és kiment a szobából.
Az utóbbi időben ilyen beszélgetések gyakran előfordultak a családjukban, és ennek oka a pénzhiány volt. Oksana könyvelőként dolgozott egy kis bútorgyártó cégnél, ahol az elmúlt években jelentősen csökkentek a bevételek, ami érezhetően megmutatkozott a dolgozók fizetésén is. Nem lehet azt mondani, hogy Ilja és Oksana kénytelenek voltak minden apróságon spórolni, de nem is engedhették meg maguknak, hogy túl sokat költsenek. Éppen ezért Oksana ellenszenvvel fogadta Ilja gyermekeinek nyújtott segítségét, és gyakran fejezte ki férjének elégedetlenségét ezzel kapcsolatban.
Időnként Oksana megnyugodott és abbahagyta Ilja szidalmazását, de teljesen el nem tudta engedni a dolgot. A következő kitörése az újév közeledtével történt, amikor Oksana a közelgő ünnepekre takarította a konyhát.
– Istenem, láttad ezt? – mutatott Iljének a konyhaszekrény ajtajára, amely bármelyik pillanatban lecsapódhatott.
– Ne aggódj, holnap megjavítom a zsanért – ígérte Ilja.
– A zsanért? Komolyan? – felháborodott Oksana. – Nem gondolod, hogy ideje lenne új bútorokat venni? Ez a konyha majdnem velem egyidős, régóta ideje lenne nyugdíjba menni.
– Jó, mindenképpen foglalkozunk ezzel a kérdéssel, de egy kicsit később – egyezett bele Ilja.
– Mikor később? Amikor valamelyik szekrény a fejemre esik? – kérdezte felháborodva Oksana.
– Ennyi évig kibírta ez a konyha, még pár hónapig biztosan kibírja. – nevetett Ilya, hogy elsimítsa a kialakuló konfliktust.
– Nem, gyere, foglalkozzunk ezzel a közeljövőben. Ha az ünnepek alatt valaki vendégségbe jön, szégyellni fogom magam az emberek előtt egy ilyen konyha miatt. – Oksana nem akart engedni.
– Most semmiképp, hamarosan újév van, amellett, hogy el kell küldenem a csomagokat, ajándékokat is kell vennem a gyerekeknek. – Lizének találtam egy zongorát, persze nem új, de jó állapotban van, Matvej pedig régóta korcsolyát szeretne. – mondta Ilya.
Jaj, hogy is felejthettem el a gyerekeket? – Oksana felhúzta a szemöldökét.
– Ne haragudj, ígérem, jövő hónapban kicseréljük a konyhát – mondta békülően Ilja. – De most a gyerekekre kell gondolnunk.
– Tilos pénzt küldeni a gyerekeknek, nekünk nagyobb szükségünk van rá – emelte fel a hangját Oksana a férjére.
– Hogyan hogy tilos? – Ilja megdöbbenve nézett a feleségére.
– Azt jelenti, hogy nem kapnak pénzt, hadd tartsa őket Olja, már teljesen elszemtelenedett! – Oksana kiabálni kezdett.
– Hadd döntsem el én, mikor és mennyit fizetek a gyerekeimnek – mondta szigorúan Ilja.
– Te magad nem tudsz ezzel megbirkózni, vedd példát más férfiakról, mindenki csak a hivatalos fizetéséből fizet, és van, aki még azt sem adja, és semmi, békében élnek!
– Hát éljenek, én nem hagyom el a gyerekeimet. – Ilja undorodott Oksana hablatyolásától.
– Nem fogod elhagyni őket, akkor menj hozzájuk! – sikoltozva kiáltotta Oksana.
– Hát itt biztosan nem maradok. – mondta dühösen Ilja, és elment összepakolni.
Ilya kiment az utcára egy nehéz táskával a vállán, és elgondolkodott, hová mehetne. Miután átgondolta az összes lehetséges lehetőséget, felhívta a legjobb barátját, és megkérdezte, hogy nála maradhat-e.
– Szia, gyere be – mondta Vanya, beengedve Ilyát a lakásba. – Érezd magad otthon.
– Nagyon köszönöm, már azt hittem, az autószervizben kell aludnom – köszönt meg Ilja a barátjának.
– Gyere be a konyhába, mindjárt vacsorázunk, és elmesélheted, mi történt Oksankával. – Vanya elvette a barátja táskáját, és bevitte a szobájába.
– Nos, én elmentem, nem maradhatott ott azután, amit mondott. – fejezte be a történetét Ilja.
– Igen, a feleséged gyönyörű, de nem okos. – mondta Vanya, és vett még egy adag csirkét.
– Nem értem, ő is nő, megértené, hogy Olga most milyen nehéz helyzetben van. – mondta felháborodva Ilja.
– Mit érdekelnek őt mások problémái, neki is elég a sajátjai. – jegyezte meg bölcsen Vanya. – Valószínűleg még féltékeny is rád, azt hiszi, hogy visszatérhetsz a családhoz.
– Ha félne, hogy elveszíti, nem jutott volna idáig. – vágta vissza Ilya.
– Én is ezt mondom, nem okos a feleséged.
– Fogalmam sincs, mit tegyek most, biztosan nem akarok kibékülni, ne lássa a szemem. – Ilya hangosan lecsapott az asztalra.
– Ne csinálj semmit, maradj nálam, majd ott döntesz. – mondta Vanya.
– Köszönöm, nagyon kisegítettél. – mondta Ilya őszintén.
Ilya Vanya-nál maradt, és közben gondolkodott, hogy mit tegyen tovább. Oksana a veszekedés után nem hívta fel, Ilya pedig nem érezte magát bűnösnek, hogy ő kezdeményezze a békülést. Tudta, hogy lakást kell keresnie, de egyelőre nem volt rá lehetősége. Nem számított rá, hogy szilveszter előtt lakás nélkül marad, ezért nem volt semmilyen megtakarítása erre az esetre. Amikor Ilja végül úgy döntött, hogy egész januárban hétvégeken is dolgozni fog, hogy elköltözhessen Vanyától, új probléma merült fel, amely szilveszter előestéjén zúdult rá.
– Ilya, nagyon kellemetlen, de el kell költöznöd, legalább az ünnepek végéig – döbbentette meg Vanya a hírrel.
– Mi történt? – kérdezte Ilya, kétségbeesetten gondolkodva, mit tegyen most.
– Egy csomó rokon jön hozzám, és mindannyian legalább egy hétre maradnak. Magad is érted, hogy itt nem tudok mindenkit elszállásolni – magyarázta bűnbánóan Vanya. – Bocsáss meg nekem.
– Semmi baj, megértem – mondta Ilya.
– Van hova menned? – kérdezte aggódva Vanya.
– Igen, éppen Olja hívott, a gyerekei nagyon kérték, hogy ünnepeljem velük az újévet, és utána talán elmegyek a szüleimhez a faluba. – hazudta Ilja a barátjának, hogy ne érezze magát bűnösnek.
– Remek, aztán gyere vissza hozzám, a rokonok tizedikre ígérték, hogy elmennek.
– Megegyeztünk – mosolygott Ilja.
December 31-én reggel óta Ilja próbált kitalálni, hová menjen. Barátok gyakorlatilag nem voltak, és azok is, akik voltak, minden ünnepre elutaztak a szüleikhez, és nem tudták befogadni Ilját. Végül Ilja úgy döntött, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha felhívja Olát, és megkéri, hogy ünnepelje vele és a gyerekekkel az újévet.
– Olja, mik a terveitek ma estére? – kérdezte Ilja, amikor volt felesége felvette a telefont.
– Semmi különös, ülünk az asztalnál, aztán a gyerekek lefekszenek – válaszolta Olja, meglepve a kérdéstől.
– Nem bánnád, ha veletek ünnepelnék az új évet? – kérdezte Ilya, nem igazán remélve pozitív választ.
– És a feleségeddel mi lesz, nem együtt akartok jönni? – kérdezte Olga óvatosan.
– Dehogyis, természetesen nem. – sietett megnyugtatni Ilya. – Oksanával szakítottunk. – tette hozzá.
– Ó, sajnálom – mondta Olga, hangjában nem túl őszinte hangon.
– Nos, akkor befogadsz a társaságotokba? – kérdezte újra Ilya.
– Persze, gyere, a gyerekek nagyon örülni fognak – mondta Olga.
Ilya örült és sietett összepakolni. Becsomagolta a ajándékot Matvejnek, Lizina zongoráját közvetlenül házhoz kellett szállítani, majd elrohant a legközelebbi kozmetikai üzletbe, hogy vegyen egy kis ajándékot Olának. Este hét órakor Ilja a volt otthonának bejárati ajtajában állt egy karóka fenyőágakkal, amelyeket a közeli erdőben szedett.
– Boldog új évet! – nyújtotta a fenyőágakat Olának, aki kinyitotta az ajtót.
– Hű, nem felejtetted el! – Olia élvezettel belélegzett a fenyőillatba.
Amikor Ilja és Olia együtt éltek, volt egy hagyományuk: minden újévkor elmentek az erdőbe, hogy fenyőágakat gyűjtsenek az újévi koszorúhoz. Miután szakítottak, Olia abbahagyta ezt a szokást, de most, amikor meglátta volt férjét a fenyőágakkal, szomorúság és nosztalgia fogta el.
Az újévi asztalnál hangos és vidám volt a hangulat, a gyerekek örültek, hogy ezen az estén nemcsak anyukájuk, hanem apukájuk is velük van.
– Apu, holnap is itt maradsz? – kérdezte Liza, aki hercegnőnek öltözött.
– Apu még nem tudja – válaszolta Ilja helyett Olia.
– Apu, maradj! – sírva fakadt Liza. – Menjünk a dombra!
– Vagy még jobb, menjünk korcsolyázni, apu, kérlek! – csatlakozott a nővérehez Matvej.
– Persze, hogy megyünk, és mindenre felülünk, amire csak akartok – ígérte mosolyogva Ilja.
A legközelebbi emberek körében ült, és érezte, hogy hatalmas hibát követett el, amikor nem tartotta meg ezt a boldogságot. Olia mosolygott, és Ilya látta, hogy ő is ugyanazokat az érzelmeket éli át, mint ő. Ebben a pillanatban Ilya világosan megértette, hogy harcolni fog a boldog családjuk újjáéledéséért. Hitt benne, hogy minden sikerülni fog, mert ahogy az új évet kezded, úgy fogod tölteni.
en kezdte az első osztályt.
