— Misha, emlékszel, hogy szombaton évfordulónk van? 10 év házasság, el sem hiszem! Mintha csak tegnap lett volna az esküvő. Egy pillanat alatt elrepül 20 év.
Misha mosolygott és megölelte a feleségét. Verochka az évek során még szebb lett. Két gyerek, egy fiú és egy lány, egy teljes család. Mi kell még a boldogsághoz? A ház rendben van, jó autójuk van, most már csak egy nyaralás kellene a tengerparton.
— Ó, Mis, valami nem stimmel velem, megyek lefekszem…
— Persze, kedvesem, pihenj le.
Másnap Vera nem ment dolgozni, nagyon gyengének érezte magát. Orvost nem hívott, semmi baj, kipihen, és olyan lesz, mint újkorában.
Este Misha izgatottan nézett a feleségére, és azon gondolkodott, mi lehet vele. Úgy tűnt, nem dolgozik túl sokat, miért lett hirtelen ilyen gyenge. Két nap múlva a helyzet nem változott, és Misha orvost hívott házhoz.
— A feleségével minden rendben, nem látok semmi problémát, adjon be vérmintát, talán az megmutatja, mi a baj.
A vizsgálatok eredményei tökéletesek voltak. De Vera egyre rosszabbul lett. Több orvosnál is megfordultunk, de mind csak a kezüket vonták, Vera egészséges volt. Azt tanácsolták, változtassunk klímát, és figyeljük meg.
– Verocska, hadd vigyelek el anyádhoz a faluba, ott tiszta a levegő, friss tej, a szülőföld szépsége. A gyerekekkel egyedül is boldogulok, pihenj te. Épp szabadságod van.
Vera örömmel beleegyezett. Régóta nem járt szülőfalujában, hiányzott neki az anyja. Vera az egész utat átaludta. Az anyja forró pitével és friss tejjel várta a lányát és a vejét.
— Ó, lányom, de elszínezted magad… Rosszul nézel ki… Semmi baj, pihenj itt, és minden rendbe jön!
Vera a szekrénybe rakta a holmiját.
– Bárcsak így lenne, anya. Magam sem értem, mi van velem. Az orvosok azt mondják, hogy egészséges vagyok, de én minden nap egyre gyengébb vagyok… Jaj, hová lett az esküvői ruhám, mindig itt lógott?
– Kislányom, valamit el kell mondanom neked… A ruhádat odaadtam a szomszédoknak, szükségük volt rá… Lyudka Gorlovának van egy lánya, Nastasja. Erős, egészséges lány volt. Petka feleségül akarta venni, még az iskolában szerettek egymást.
És az esküvő előtt megbetegedett, nem tudták, mi baja van. Az esküvő nem jött össze, a menyasszony meghalt. A vőlegény és a szülei kétségbe estek. Elkezdtek ruhát keresni neki, a koporsába, még fiatal lány volt, szüksége volt egy esküvői ruhára.
A városba rohantak, de ott minden üzlet zárva volt, nem tudtak venni. Akkor én felajánlottam nekik a te esküvői ruhádat. Miért ne, 10 éve porosodik a szekrényben. Kár lenne kidobni egy ilyen szépséget, és itt úgy tűnik, segíthetek az embereknek. Annyira hálásak voltak nekem.
— Anya, hogy tehetted, hogy megkérdeztél, mielőtt megkérdeztél engem? Persze, hogy sajnálom a lányt, de én nem engedtem volna, hogy odaadja a ruhát!
— Bocsáss meg, kislányom…
*****
— Masha nagymama, tanácsra lenne szükségem. A lányom megbetegedett, az orvosok csak a kezüket tépik, szerintük egészséges. És akkor eszembe jutott, hogy a menyasszonyi ruháját Lucy Gorlovának adtam, abban temették el. Gondoltam, talán van valami összefüggés. Segíts, talán tudsz valamit erről?
— Semjonovna, te meg mit csináltál! Semmiképpen sem adhattad oda a lányod ruháját. Az a gazdaasszony energiáját hordozza, és azt a koporsóba… Most veszélyben van. Sürgősen orvosolni kell a helyzetet, különben… Rossz lesz a lányodnak. Elsorvad, mint Nastasja.
— Ó, mit tettem! Baba Masha, kedvesem, segíts!
— A lányod járjon templomba, és rendeljen negyven napos gyászt Nastasja lelkéért. Menjen el a sírjához, és kérje meg, hogy ne vegye el tőle az erejét és az egészségét. Szerintem segíteni fog. És még valami: házasodjon meg a férjével új esküvői ruhában, és utána senkinek ne adja oda.
*****
— Verunya, kislányom, meg kell tenned, amit Masha nagymama mondott. Mi van, ha segít?
— Jó. Holnap elmegyek a templomba és Nastasziya-hoz. Te is gyere velem, mert én gyenge vagyok.
A templomban gyertyák pattogtak, és énekesek hangja hallatszott. Vera gyertyákat gyújtott Nastasziya lelkéért és a saját egészségéért, és misét rendelt. 40 napig kell misét mondani az elhunytért.
Aztán anyjával elindultak a temetőbe. Vera vett egy nagy csokor fehér rózsát.
— Anya, várj itt, egyedül akarom…
Vera sokáig beszélt a lány sírjánál, virágokat tett a vázába, majd elmentek.
Vera minden nap egyre jobban lett. 40 nap múlva teljesen meggyógyult. Férjével a legközelebbi templomban házasodtak össze, és egy gyönyörű esküvői ruhát vettek. Ugyanebben a ruhában ünnepelték ezüstlakodalmukat is.
