Hiába nyugdíjas, esze ágában sincs visszavonulni, igaz, nem is tehetné. Hazánk egyik legfoglalkoztatottabb, számos díjjal kitüntetett színésze elárulja, hogy nyugdíjasként akkor is dolgoznia kellene, ha nem imádná a színpadot.
„Minden gondom elszáll”
Mikó István rendez, játszik, zenét szerez, énekel, szinkronizál, televízióban és filmekben szerepel, de volt már színház- és művészeti igazgató is. „Imádom a színházat. Sokkal jobban szeretem, mint az összes többi megjelenési lehetőséget, mert itt közvetlen kapcsolatba kerülök a nézőkkel. Fontos, hogy ha az ember átad valamit, akkor annak a hatását, következményét is érezze.
Akkor jó egy előadás, ha a nézők is játszótársakká válnak, és együtt megyünk a magasba vagy éppen a mélybe – magyarázza Mikó István, aki a legtöbb szerepében lubickolt, de persze olyan is akadt, amit kevésbé érzett magáénak. – Előfordult, hogy sokat küszködtem egy-egy szereppel, de törekedtem arra, hogy a nézők ebből mit se érzékeljenek.
Egyébként sosem voltam az a típus, aki emésztgeti, ostorozza magát. Már csak azért sem, mert amikor kilépek a színpadra, minden gondom elszáll. Legfeljebb egy kis izgalmat érzek az előadások előtt, de ez kell is. Úgy vélem addig érdemes színpadon állni, amíg némi lámpalázat érez az ember.”
