Hazafias Gárda Lovasai – A motorosok, akik a gyűlölet és a gyász közé álltak
Brandon Meyer közlegény 19 évesen halt meg Afganisztánban. Amikor édesanyja megtudta, hogy egy gyűlöletcsoport a fia temetésén akar tüntetni „Isten utálja a katonákat” táblákkal, hajnali háromkor sírva hívta fel a motoros klubunkat. Azt kérte, ne engedjük, hogy a fia koporsóját gyűlöletkórus kísérje a földbe.
Kilencvenen voltunk ott, főként veteránok. Amikor a tüntetők megjelentek gyalázatos feliratokkal, Pops, egy nyugdíjas tengerészgyalogos adott jelet. Beindítottuk a motorokat. Kilencven motor hangja egyetlen zajfallá vált, amely két órán át elnyomott minden gyűlölködő szót. A család békében búcsúzhatott.
Aznap kezdődött a mozgalom. Pops létrehozta a „Patriot Guard Riders – Akik kiállnak azokért, akik értünk harcoltak” nevű Facebook-csoportot. Egy hét alatt 500, egy hónap alatt 5 000, egy éven belül több mint 250 000 motoros csatlakozott. Küldetésünk egyszerű: minden katonai temetésnél, ahol gyűlölet fenyeget, ott vagyunk. Zászlósorral, motorzúgással, de békésen védjük a gyászolókat.
A második temetés egy texasi katona, Maria Rodriguez volt. A felesége félt: “Azt mondják, megérdemelte a halált, mert meleg volt.” Háromszáz motoros állt ki mellettük. Két kislányuk Medvéhez, egy vietnami veteránhoz fordult: „Angyalok vagytok?” – kérdezte a legkisebb. „Nem, kicsim – válaszolta –, csak emberek, akik tisztelik az édesanyád bátorságát.”
A kép, ahogy Medvét ölelik, vírusszerűen terjedt. A gyűlöletcsoport új stratégiát választott: egyszerre több temetés célba vételét. Pops katonai műveletként szervezte meg a válaszunkat. Állami kapitányok, gyorsriasztási rendszer, koordináció. Ha kellett, öt motoros jelent meg, ha kellett, ötszáz – de mindig ott voltunk.
A legemlékezetesebb Daniel Chen temetése volt, egy kínai származású amerikai katona, aki kiképzés közben halt meg. Szülei alig beszéltek angolul, a gyűlöletcsoport pedig azt hirdette: „Hamis amerikaiak”. Pops minden államból segítséget kért.
3000 motoros érkezett 42 államból. Fél mérföld hosszú sor alakult ki zászlókkal, ahogy a Chen család megérkezett. Mr. Chen sírva ment végig a soron: „Köszönöm, hogy elfogadták a fiamat. Köszönöm az én Amerikámat.”
A temetés után a motorosok kínai ételeket hoztak a fogadásra – helyi éttermek és közösségek segítségével szervezve. Mr. Chen könnyezve tanította meg nekünk, hogyan kell tömjént égetni fia emlékére. A kép, amin motorosok imádkozva állnak körülötte, bejárta a világot.
Ez az igazi Amerika – amely nem megoszt, hanem összeköt. Nem az számít, honnan jöttél, hanem hogy kiállunk egymásért, különösen a legnehezebb pillanatokban.
Amikor a gyűlöletcsoport egyszerre ötven temetést akart megzavarni, Pops így üzent: „Tesztelnek minket. Mutassuk meg, mit tudunk.” Minden egyes temetésen ott voltunk. Kanadai motorosok is csatlakoztak. Még aktív katonák is szabadságot vettek ki, hogy ott lehessenek. Egyetlen gyűlöletkifejezést sem hallottak a családok.
Azóta több mint 75 000 katonai temetést védtünk meg. Ma már akkor is megjelenünk, ha nincs fenyegetés – tiszteletből, jelenlétből, ígéretből.
Brandon anyja is velünk motorozik. 53 évesen tanult meg motorozni, fia kutyabilétájával a mellényén. „Brandon mindig azt mondta, a bajtársiasság a legjobb része a katonaságnak – ti adtátok ezt vissza nekem.”
Ez nem csak motorozás. Ez küldetés. Ez ígéret. Egy fal a gyűlölet és a gyász között. Egy hang, ami elnyomja a megosztás szavait.
Mert amíg motoros van, amíg benzint tudunk tankolni, amíg élünk – addig egyetlen aranycsillagos anya sem hallja gyermeke temetésén a gyűlölet szavait.
Ez a küldetés. Ez a becsület. Ez a Patriot Guard Riders.
