Digitális Szuverenitás Központ ünnepélyes megnyitóján minden úgy indult, mint egy átlagos hivatalos eseményen: politikai vezetők, protokollmosolyok, elegáns beszédek, kézfogások, és a sajtó udvarias jelenléte.
De amikor a hivatalos program véget ért, és a miniszterelnök elindult kifelé, a helyszín hirtelen a magyar közélet egyik legforróbb pontjává vált. A Telex riportere odalépett Orbán Viktorhoz, és feltette azt a kérdést, amit rengeteg ember szeretett volna már hallani tőle: „Milyen gazdasági tevékenység folyik Hatvanpusztán?” – azon a birtokon, amely Orbán Győző, a miniszterelnök édesapjának tulajdona, és amelyről évek óta folynak találgatások. Orbán arcán egy pillanatra megjelent egy mosolyféle, majd a hírhedt reakció: „Ajjajaj, jó napot!” – és rögtön ezután jött a mondat, amelyet aznap többször is megismételt: „Kérdezzék meg a tulajdonost!””
„A riporter újra nekifutott. Másképp tette fel a kérdést, próbált konkrétabb információt kicsikarni. De Orbán Viktor minden alkalommal ugyanazt a választ adta: „Kérdezzék meg a tulajdonost!” Ez a kommunikációs technika nem új a politikában – a szakértők „ismétlő hárításnak” nevezik. Lényege, hogy bármilyen formában érkezzen is a kérdés, a válasz változatlan marad, így a politikus elkerüli a részletekbe menő magyarázatot, miközben látszólag mégis válaszolt. A végső csavar azonban akkor jött, amikor a riporter feltette a kérdést, ami valóban a lényegre tapintott: – „Nem tartozik a magyar embereknek magyarázattal?”
Erre Orbán Viktor egy rövid, de figyelemfelkeltő filozófiai mondattal kezdett: „Minden magyar emberre tartoznak az őt érintő ügyek.” Majd a mondat, ami mindent felforgatott: „Minden Hatvanpusztával kapcsolatos állítás szamárság.”” „Hatvanpuszta nem egy ismeretlen név a magyar közéletben. A Fejér megyében, Felcsút közelében található birtok az elmúlt évtizedben óriási átalakuláson ment keresztül: új épületek, felújítások, mezőgazdasági jellegű fejlesztések. A hivatalos tulajdonos Orbán Győző, a miniszterelnök édesapja. A sajtó és az ellenzék régóta próbálja kideríteni, milyen tevékenység zajlik itt valójában, és miből finanszírozzák a több milliárdos fejlesztéseket.
Többször készültek drónfelvételek, riportok, sőt, politikai kampányok is épültek arra, hogy Hatvanpuszta a „magyar politikai elit luxusbirtokának” szimbólumává vált. Orbán Viktor eddig ritkán reagált a birtokkal kapcsolatos kérdésekre – és ha igen, általában elutasítóan. Éppen ezért volt különösen figyelemfelkeltő ez a mostani találkozás.” „A közösségi médiában és a sajtóban a reakció két táborra szakadt. Az egyik oldal szerint a miniszterelnöknek, mint közszereplőnek, kötelessége lenne átláthatóan és részletesen beszélni a családi vagyonról és annak forrásáról – különösen, ha ekkora volumenű fejlesztésekről van szó. A másik oldal viszont úgy érvel, hogy Hatvanpuszta magántulajdon, és a miniszterelnök édesapjának gazdasági ügyei nem tartoznak a kormányzati felelősség körébe. De egy biztos: az a tény, hogy a kérdésre nem érkezett érdemi válasz, és a „szamárság” kifejezés került elő, sokakban azt az érzetet keltette, hogy a kormányfő kerüli a témát – és ez önmagában gyanút szül.” „Politikai elemzők szerint az ilyen rövid, de erősen emlékezetes szóváltások hosszú távon is hatással lehetnek a közvéleményre.
A Hatvanpuszta-ügy eddig is a korrupciós vádak és az elitellenes érzelmek egyik szimbóluma volt az ellenzéki retorikában – most pedig új felvétel került a vitákhoz, amelyet kampányidőszakban újra és újra elő lehet venni. A kérdés az: Orbán Viktor mostani reakciója erősíti a róla kialakult „politikai túlélő” képet, vagy inkább újabb repedést okoz a róla alkotott közbizalomban?” „Egy pillanat, egy kérdés, egy szó – és újra itt a Hatvanpuszta-botrány. Akár „szamárságnak” tartja valaki, akár komoly ügynek, egy biztos: ez a történet nem ért véget. A nyilvánosság figyel, a kérdések továbbra is ott lebegnek, és a válasz… még mindig várat magára.”
