– Valóban elképesztő, hogy az utolsó Kövek a zsebben után, az ötszáz nem tudom, hányadiknál úgy mentem haza, hogy mondtam, hogy egy nagyon nagy színésszel játszottam együtt, és hogy ez volt a legjobb előadás. És akkor még nem tudtam, hogy többé ezt már nem játsszuk – osztotta meg Rudolf Péter az Otthon a rabbinál című podcastben Megyeri Jonatánnal.
– Vele játszottam a legtöbbet. Nemcsak vele játszottam, vele csináltam a legtöbb mindent… Jártunk meghívásokra külföldön is, olyan együttlétek is voltak ezek, amik nem feltétlenül csak szakmaiak. Láttam, hogyab vásárol, mennyi zakót, röhögtünk egymáson sokat… Nehéz év volt sok szempontból, amibe most nem is tudok belemenni – mondta a Vígszínház igazgatója könnyes szemmel.
A színész arról is beszélt, hogy a feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel közös darabja, az És Rómeó és Júlia is már a 490. előadásnál tart, és ahogy ott, úgy a Kövek a zsebben esetében is egyre jobban tisztult le a lényeg.
– Ezek nagyon nagy számok, és végigkísérik az ember életét. Petivel is sokkal jobban játszottuk az utolsó százat; kimondani is nehéz. Ott is sok mindenre rájöttünk, letisztult sok minden – magyarázta Rudolf Péter, aki a podcastben többek között a gyerekkoráról, meghatározó színházi élményeiről és a Vígszínház működéséről is beszélt.
