Ahogy öregszik az ember, elkezdi másképp szemlélni az életet. Kezdesz rájönni, hogy az élet úgy telt el, mint egy pillanatfelvétel egy filmben – egy pillanat a képernyőn – egy szempillantás alatt.
Hirtelen rájövünk, hogy nem úgy éltük az életünket, ahogyan szerettük volna. Amikor fiatal voltam, olyasmit csináltam, ami egyáltalán nem érdekelt. Elhatároztam, hogy megszabadulok ezektől a béklyóktól, hogy öregkoromban legalább magamnak élhessek – úgy, ahogyan szeretnék. 78 éves vagyok. Hála Istennek, jó az egészségem. Nem szégyellem, hogy magamnak akarok élni. Egész életemet a férjemért és a gyerekeimért töltöttem, így most jogom van a boldogsághoz. Valamiért az emberek elkezdtek kritizálni és hibáztatni, de engem nem érdekel minden vád és szemrehányás.
Meg akarom szakítani a kapcsolatot a gyerekeimmel, és beperelem őket a lakásaikért. Meglepődtél? Megkérdezheti, hogy miért vagyok ennyire hajthatatlan. Elfelejtkeztek a létezésemről, egyszerűen elbocsátottak. A lakásomban laknak, és az ötödik sarkot keresik velem. Feleslegessé váltam. Nyíltan elmondják a gyerekeiknek, hogy már nincs sok időm hátra, hogy hamarosan búcsút mondok az életnek. Őszintén szólva nem ezt vártam tőlük. Kiköltöztettem őket a lakásomból, és lecseréltem a zárakat. Képzeljék el, hogy a gyerekeim beadvánnyal fordultak a bírósághoz, hogy nyilvánítsanak beszámíthatatlanná.
Fel akarják adni a lakásomat, hogy minden szükségletükről gondoskodhassak. Hajléktalanná akarnak tenni, és akkor idősek otthonába kell majd mennem. Mindent megkapnak majd, ha már nem leszek, de egyelőre, amíg élek, a lakásomban fogok élni. Szabadnak és boldognak akarom érezni magam. Nem akarok teher lenni senkinek, de azt sem hagyom, hogy szarul bánjanak velem. Nem tartozom senkinek semmivel. A barátaim meglepődnek, és néhányan önzőnek neveznek. Szerintük idős korban nem magadra kell gondolnod, hanem a gyerekeidre, unokáidra és dédunokáidra.
Ki találta ki ezt a szabályt? Én magamnak akarok élni, és boldog öregkorom van, ők pedig fel akarják adni a lakásomat, hogy minden igényüket kielégíthessem. Hajléktalanná akarnak tenni, és akkor idősek otthonába kell majd mennem. Mindent megkapnak, ha már nem leszek, de egyelőre, amíg élek, a lakásomban fogok élni.
Szabadnak és boldognak akarom érezni magam. Nem akarok teher lenni senkinek, de azt sem hagyom, hogy szarul bánjanak velem. Nem tartozom senkinek semmivel. A barátaim meglepődnek, és néhányan önzőnek neveznek. Szerintük idős korban nem magadra kell gondolnod, hanem a gyerekeidre, unokáidra és dédunokáidra. Ki találta ki ezt a szabályt? Én magamnak akarok élni, és boldog öregkorom van.
