Egy évvel ezelőtt vettünk egy villát. Akkor nem vettünk észre senkit a szomszédos villában.
Nekem tetszett, hogy nem volt ott senki, én introvertált vagyok. Másrészt meg ott van egy erdő. A hely tökéletes volt. De idén meglepetés ért bennünket. Úgy döntöttünk, hogy a nyarat a nyaralóban fogjuk tölteni. A fiam szeret ásni a földben, van egy folyó a közelben, és vannak itt barátai. A férjemnek van autója, így könnyen el tud jutni a munkahelyére. Én pedig terhes nő vagyok, szülési szabadságon. Egyik reggel észrevettem, hogy valaki van a szomszéd telken. A mi telkünk és a szomszédé között nincs kerítés, csak egy láncos kerítés. Természetesen kerítést fogunk építeni, de még pénzt kell gyűjtenünk rá. Mindenesetre észrevettem a szomszédunkat, odamentem, köszöntem neki, és ennyi volt.
A nő körülbelül 45 éves lehet. Később más szomszédoktól megtudtam, hogy már régóta nincs férje, és nincsenek gyerekei. Egyedül él ott. Amikor megérkeztünk, még mindig hűvös volt, és alig volt valaki kint a kertben. A természet gondoskodott rólunk, mert aztán elkezdett esni az eső, aztán felhős lett az idő, végül kisütött a nap. Egyik reggel a férjemet vittem munkába, és amíg a fiam aludt, én úgy döntöttem, hogy megiszom egy csésze kávét.
Aztán tíz óra körül bementünk az óvodába, és a fiam azonnal a barátaihoz szaladt, szerencsére nem vett észre semmit. Ahogy néztem, a szomszédasszonyom az anyja ruháiban feküdt és napozott. Meggyőződtem róla, hogy a fiam elment, és kimentem a telkünk határához. Felhívtam a szomszédasszonyt, és mondtam neki, hogy ezt nem teheti, legalább fürdőruhát vegyen fel. De a szomszéd még csak zavarba sem jött.
– Nekem jogom van ahhoz, hogy azt csináljak a telkemen, amit akarok. Ha nem tetszik, akkor elfordulhat!” – mondta. „Elfordultam, de a fiamnak és a férjemnek nem szabadna ezt látnia. Az utcán gyerekek játszanak, és nincs kerítés az utca és az ő telke között, így minden látható. Bármit is mondtam, a szomszéd csak hallgatott, és nem vett rólam tudomást.
Az egyetlen dolog, amit mondott és többször megismételte, hogy ne nézzünk oda, ha valami nem tetszik. Ezt megismételte másnap és azután is. Kiderült, hogy más szomszédok is kérték, hogy tegyen ki valamit, de ő sem reagált az ő kéréseikre. Az egyik szomszéd azt javasolta, hogy legalább kerítést építsen, és aztán csináljon, amit akar, de ő azt mondta, hogy mi szabadon építhetünk magunknak kerítést, ha nem tetszik. Igen, a mi oldalunkra építünk kerítést, de ki fogja az utca felőli oldalra telepíteni? A gyerekek már látták és elmondták a szüleiknek. Azon gondolkodunk, hogy jogi lépéseket teszünk, hogy rávegyük a kerítés felállítására, vagy hogy leállítsuk a provokatív tábortüzeket.
