Van egy 4 éves unokám, Vicusia. Nagyon aktív gyermek.
Szeret a figyelem középpontjában lenni, nagy zajt csap, és mindenki figyelmét magára vonja. Nemrégiben a lányom és a férje befejezték a házuk felújítását, és amíg költöztek, megkértek, hogy vigyázzak Vicusiára néhány napig. Nos, tudtam, hogy milyen hurrikán az unokám… Nagyjából már tudtam, hogy mire kell felkészülnöm, de nem tudtam nemet mondani a lányomnak, és szerettem volna segíteni nekik valamiben… Így hát Vikusia eljött hozzám a kedvenc játékaival, könyveivel, mindennel. Az első nap nagyon aktívan telt: rollereztünk, sétáltattuk a kutyákat és kipróbáltuk az összes csúszdát.
A második nap ugyanezekre nem volt jó, de a harmadik nap. Aznap az unokám kérte, hogy reggeli után maradjon otthon. Aludni akart, ezért lefektettem. Nem tudtam, hogy ennek a ravasz lánynak terve van a napra. Amíg Vika aludt, megfőztem nekünk a vacsorát, hazajöttem, bekapcsoltam a tévéműsort, a második rész felénél tartottam, és rájöttem, hogy Vika még mindig alszik. Kíváncsi voltam, milyen mélyen alszik, ezért bementem a szobájába. Bementem és megfogtam a fejét.
Boldog unokám az ágyamon feküdt körömvágó ollóval és ruhafoszlányokkal. „Szerintem így szebb – mondta az unokám. „A sarokba tettem, de még itt is talált magának elfoglaltságot: beosont a szekrényembe, hogy meghúzza a bőrkabátom gombjait. Ezért a bűntettért kaptam el. Megrázta a fejét, elmagyarázta, hogy a fejében minden szebbnek látszik, és leült rajzfilmet nézni. A sógorom vett nekem egy új bundát és egy takarót, de még mindig félek, így amikor az unokámra kell vigyáznom, én megyek hozzájuk, nem ők hozzám.
