Több mint 10 évig voltam Maskim felesége. Úgy tűnt, minden jól megy nekünk: szerettük egymást, volt egy gyönyörű lányunk, felneveltük és imádtuk.
Egy nap a férjem találkozott egy egyetemi barátjával, aki nagy fizetéssel járó munkát ajánlott neki. A férjem elfogadta. És akkor örökre elfelejtettem, hogy mi az a nyugalom és a béke az életben. Max későn jött haza – dühösen és ingerülten. Néha egyáltalán nem jött haza. A lányommal való kapcsolatomnak vége lett. Egy nap Maxim egy fiatal lánnyal a kezében jött haza. Azt mondta, hogy pakoljam össze a holmimat, fogjam a lányomat, és tűnjek el.
Nem tudtam elhinni, mi történik. Könyörögtem neki, hogy várjon legalább reggelig. De Max ragaszkodott hozzá, és egyszerűen kilökött minket az ajtón. Csak egy választásom volt – elmenni a nagymamám régi házába. Egy eldugott faluban volt, és szörnyű állapotban volt. A tető beázott, a falak között nem voltak ablakok. Egy szomszédunk lakott a szomszédban. Emlékeztem rá gyerekkoromból. Látszott, hogy küszködik a kertjével, ezért gyakran megkért, hogy segítsek neki a gazdaságban. Idővel sikerült kialakítanunk egy gazdaságot, így mindig volt friss gyümölcs, zöldség és tej. Hamarosan felmerült bennem egy vállalkozás ötlete.
Vettem még egy tehenet, és a tejem kezdett megjelenni a polcokon nemcsak a falusi boltban, hanem a városi szupermarketekben is. Egy nap felhívott az anyósom, aki évek óta nem hallott felőlem. Egyenesen megmondtam neki, hogy nincs kedvem beszélni vele. Amikor a volt anyósom észrevette, hogy jól vagyok, beszélt a fiával, és néhány nap múlva már fent volt a fán. Megdöbbenve látta, hogy a nagymamája régi házából szép lakás lett, egy drága külföldi autó áll előtte, én pedig egy gyönyörű és magabiztos nőnek látszom – nem úgy, mint az a nő, akit kirúgott a lakásból. Nem akartam többé látni ezt a férfit, és nem akartam beengedni az életembe. És a lányomnak már régóta nem volt szüksége ilyen apára. Szóltam hát az egyik alkalmazottamnak, hogy a férfi eltévedt, és megkértem, hogy kísérje ki az épületből.
