Amikor külföldre költöztem, hogy takarítóként dolgozzak egy gazdag ember otthonában, el sem tudtam képzelni, hogy ez a munka hogyan fogja megváltoztatni az életemet.
Fáradhatatlanul dolgoztam, és arról álmodoztam, hogy pénzt gyűjtök az otthoni álomházamra. Egy nap, miközben felmostam a padlót egy régi komód alatt, amit el kellett vinnem, egy köteg bankjegyet találtam – egy vagyont! Egy pillanatra elgyengültem: ennyi pénz! Foghattam volna és elmehettem volna, és a házról szőtt álmom végtelen évek kemény munkája nélkül is valósággá vált volna.
De aztán arra gondoltam: „Mi van, ha ez egy csapda? Vagy lopott pénz?” Mindig is becsületes embernek tartottam magam, és a lopás gondolata azonnal taszított. Megkerestem a ház tulajdonosát, és megmutattam neki, mit találtam. Ő gondosan megszámolta a bankjegyeket, és meglepetten nézett rám.
„Tényleg vannak ilyen emberek manapság, mint maga? Ezt a pénzt már régen elvesztettem, és nem találom. A pénz elvesztése kellemetlen érzés, de hogy őszinte legyek, már nincs rá szükségem. Felébresztette a bizalmamat az emberek iránt.
Még mindig vannak igaz emberek, és most be akarom bizonyítani neked, hogy a gazdagok is lehetnek nagylelkűek, és hogy a pénz nem változtatja meg az igazi embert. Fogd az egészet, neked nagyobb szükséged van rá. Megérdemled: igaz embernek maradni megfizethetetlen erény – mondta, és átnyújtotta nekem a pénzt. Könnyek szöktek a szemembe, és megköszöntem neki.
Megduplázta a fizetésemet is. Még néhány évig nála dolgoztam. Amikor végül hazatértem, nemcsak a pénzem volt meg, amiből házat vehettem, hanem a bizalom is, hogy a becsületesség és a kedvesség mindig megtérül. Ez az egész tapasztalat megtanított arra, hogy még a legnehezebb időkben is fontos, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem.
