Az érettségi után rögtön összeházasodtunk. Én szültem meg a két fiát, akik ma már felnőtt férfiak, mindkettőnek saját családja van.
Csak akkor vettem észre, hogy a férjem más nők után kezdett el nézni, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Később rájöttem, hogy ő a természet embere, nem hiányzik neki egyik nem. Amikor a gyerekek felnőttek, és önállóan végezték el az egyetemet, a férjemmel teljesen idegenek lettünk egymás számára. Én továbbra is tűrtem a kalandjait, csak a gyerekek kedvéért, hogy ne bántsam őket. De amikor felnőttek lettek, rájöttem, hogy már semmi sem tart vissza. Egyenesen felajánlottam a férjemnek a válást.
Közös lakásban éltünk, és különváltunk. Békésen éltem a magányomban. Néha a férjemre gondoltam; elvégre annyi éven át éltünk együtt. De szégyelltem, hogy még ünnepnapokon sem gondolt rám, nem hívott fel, nem írt nekem.
Csak a fiaival tartotta a kapcsolatot. De a gyerekek megértették, hogy nekem még mindig semmi közöm hozzá, ezért igyekeztek nem beszélni az apjukról. Már tizenkét év telt el, amikor egyszer csak kopogtattak az ajtón. Kinyitottam, és… azonnal elállt a lélegzetem. Egy férfi állt a küszöbön. Annyit öregedett ez idő alatt. Nyilvánvaló volt, hogy nem érzi jól magát, hogy az egészsége már nem a régi. Egy percig némán álltunk ott, aztán beengedtem.
Először egyáltalán nem ment a beszélgetés. Annyi kimondatlan szó volt, és most nem tudunk egymásnak semmit mondani. A második csésze tea után a férfi mégis mesélt nekem az életéről. Nem volt semmi stabilitása. Túl sokat ivott, rossz volt az egészsége, nem volt hova mennie, és azt javasolta nekem, hogy újra összejöjjünk. Elkezdett bocsánatot kérni a sok évért és a fiatalkori árulásokért. Nem is tudom, mit tegyek.
Egyrészt 12 éve nem beszéltünk, nem is hívott fel, nem mutatott érdeklődést irántam. De lehet, hogy csak úgy döntött, hogy ad egy esélyt, hogy új életet kezdjek a múlt nélkül… Másrészt, ő egy beteg ember, és nem idegen tőlem. Vele éltem a legszebb éveimet, ő a gyermekeim apja, az első és utolsó szerelmem. Még nem adtam neki végleges választ, azt mondtam, hogy átgondolom. Most mérlegelem az összes pro és kontra érvet.
