Hat hónappal ezelőtt megnősültem. Bogdán és én három évig jártunk, mielőtt összeházasodtunk, így nem voltak kétségeim a döntésemmel kapcsolatban.
Nem akartunk pazar esküvőt, akkoriban nem volt sok pénzünk, ezért egy szerény, családi ünnepséget terveztünk. De egy hónappal az esküvő előtt Bogdán eljött, és azt mondta, hogy nagyot fogunk ünnepelni.
Amikor aggodalmamat fejeztem ki a rengeteg kiadás miatt, a vőlegényem biztosított arról, hogy ő majd mindent elintéz. Nagy esküvőt tartottunk, és rengeteg embert hívtunk meg.
Alig egy hónappal az esküvő után egy nap meglátogatott minket az anyósom, és Bogdán akkor nem volt otthon. Szinte a küszöbtől kezdve ordítozni kezdett velem, hogy miattam van Bogdán adósságban és hitelekben.
– Mindenképpen drága anyagból készült ruhára volt szüksége, ugye? És ez az étterem? Nem ünnepelhetnénk inkább? Összezavartak az ilyen kijelentések, mert semmi valóságalapjuk nem volt.
Felhívtam a férjemet, és ő elmondta, hogy az anyja ragaszkodott a pazar esküvőhöz, mert meg akarta lepni a rokonait és a barátját.
Nem tudom, miért engem hibáztat az anyósom mindezért, de elegem van belőle. Szinte minden nap felhív.
