A feleségemnek és nekem van egy kis dácsánk…
Már évek óta, amikor eljön a tavasz, odamegyünk, és ott maradunk, amíg a hideg idő be nem áll. Szeretünk közelebb élni a természethez, friss levegőt szívni, békét és mindent, ami természetes. Van egy kis farmunk, de ez még mindig erőfeszítést igényel. Paradicsomot, uborkát, epret, cseresznyét, ribizlit, málnát, hagymát, cukkinit, fűszernövényeket, sárgarépát, céklát és egreseket termesztünk. Mindezekről a feleségem gondoskodik, én pedig lassan rendbe teszem a dácsát, de a kedvesem itt is segít nekem. Három évvel ezelőtt építettem egy második emeletet, egy pavilont, ahol esténként grillezni lehet.
Egy évig gondolkodtunk azon, hogy építsünk-e fürdőházat. Szerettük volna meghívni a családunkat és a barátainkat, és magunk is gőzfürdőzni. Kiderült azonban, hogy gondolkodni könnyebb, de megvalósítani elég nehéz.
Persze egyedül nehéz mindent megcsinálni. A feleségem segít nekem, amennyire tud, de van elég saját gondja a kerttel és a háztartási munkákkal. Aztán úgy döntöttünk, hogy megkérjük a barátainkat, hogy segítsenek, és szinte mindenkit felhívtunk, de mindenki elfoglalt volt, pedig mindannyian nyugdíjasok. Még hétvégén sem volt senkinek egy pár órája sem.
Kellemetlen volt, de nem tartoztak nekünk semmivel, nélkülözhettük a segítségüket. nem nehezteltünk rájuk, hiszen évek óta ismerjük egymást. nemrég pedig elkészült az építkezés, és meghívtuk a feleségem barátait. Minden nagyszerű volt: grilleztünk, gőzfürdőztünk, ültünk a pavilonban, a kertünkből származó zöldségekkel vendégeltük meg őket, salátákat készítettünk, és a feleségem sok finom ételt főzött. Általában minden nagyszerű volt.
A barátaink mindent értékeltek, amit tettünk, mi pedig élveztük a beszélgetést. Érdekes módon ezek után az összejövetelek után minden hétvégén hívogatni kezdtek minket. Úgy jöttek meglátogatni minket, hogy egy fillért sem költöttek élelmiszerre, még húsra sem. Amikor a fürdőház elkészült, minden ügyük és gondjuk megszűnt, de rengeteg szabadidejük volt. Sőt, minden ilyen gőzfürdő azzal végződött, hogy több napig nálunk maradtak.
Нам вже хотілося побути наодинці, втомили нас ці настирливі гості. Потім вони стали приїжджати зовсім без попередження. Дружина все не могла їх прогнати, адже це ж друзі, а не чужі люди. Тим більше, що в такій ситуації не знаєш навіть, що говорити. Ми від вас втомилися, їдьте додому?
Зрозуміло, що так ніхто не скаже.Тоді я прийняв рішення, що потрібно взяти ситуацію в свої руки. Коли друзі дружини приїхали в наступний раз, я розповів їх про плани, які стосувалися нашої дачі. Сказав, що ми збираємося робити басейн на ділянці і описав весь план робіт. А ще сказав:- Ви ж все одно приїжджаєте кожні вихідні, так давайте все робити разом! А після роботи пожарим м’ясо, а потім ви зможете відпочивати в нашому басейні.
Після почутого вони перестали приїжджати і дзвонити. Я до сих пір не можу зрозуміти, що важкого в тому, щоб допомогти друзям? Дружину це засмутило, а я радів, що мені більше не потрібно нікого обслуговувати і витрачати свій час на людей, які цього не заслуговують.
