Tatjana remélte, hogy a férje nagyon örülni fog, hogy látja, mert két hete nem látták egymást az üzleti útja miatt…
Vásárolt néhány zacskó ételt, hogy romantikus vacsorát készítsen. Amikor hazaért, az összes ételt betette a hűtőbe, és éppen zuhanyozni készült, amikor meghallotta az ajtónyitás hangját, majd egy nő nevetését.
A nő a fürdőszoba küszöbén állt, kezében a holmijával. Az ajtónyíláson át látta, hogy egy idegen nő és a férje lépett be a szobába, csókolóztak, és annyira elmerültek egymásban, hogy észre sem vették őt, és bementek a házastársi hálószobába. Tatjána leült a helyére, majd átment a nappaliba, és leült egy fotelba: – Cicám, a barátnőm még nem jött vissza, úgyhogy reggelig itt maradhatsz.
A nő nevetett, majd kiment a fürdőszobába, majd a konyhába: – Oleg, itt találtam szőlőt! Imádom a szőlőt! – Szőlőt? Honnan van a szőlő? Három lépést hallottam. – Katya, készülj fel. – Drágám, mi a baj? Készülj gyorsan! A feleség visszajött… Egy asszony elégedetlen sóhaja, az ajtó nyitásának és csukódásának hangja, majd gyors léptek a nappaliba. Oleh meglátta a feleségét a fotelben, és megdermedt. Tánya csak bámulta a szemközti falat, meg sem rezzent, amikor belépett. Nem tudtam, hogy visszajössz… ez olyan hirtelen jött… – bökte ki Oleg zavartan.
„Nem akarlak hallani – vágott közbe Tatjána jeges hangon -, Tánya, figyelj, az én hibám, bocsáss meg, jó? A helyemben egyetlen férfi sem élt volna túl két hetet nő nélkül.” – Kértelek, hogy fogd be a szád. Felállt, még mindig nem nézett rá, bement a hálószobába, összeszedte a holmiját egy nagy táskába, átnyújtotta neki, és az ajtó felé mutatott. Oleg egy darabig állt ott, remélve, hogy a nő elmegy, de hideg tekintete nem ébresztett reményt. Sóhajtva elindult az ajtó felé: – Add vissza a ház és a kocsi kulcsát. Amint kilépett az ajtón, rájött, hogy nincs hová mennie.
