Olja szeretett inni, különösen hétvégén. Gyerekkori barátaival, két testvérével, Vadymmal és Denyiszszel járt szórakozni egy klubba…
A szórakozásnak reggel vége lett, de a testvérek annyira berúgtak, hogy taxival mentek haza. A klub biztonsági őre már régóta ismerte Olgát, ezért taxit hívott neki. Amikor a taxis hazavitte a lányt, nem tudott magához térni, teljesen ki volt ütve. A taxisofőr leültette a lányt egy padra a bejárat mellett, egy hajléktalan férfi mellé. – „Nézd, te leszel a tanú. Le fogom videózni, ahogy kiveszem a pénztárcájából pontosan azt az összeget, amivel a taxisért tartozik. És reggel, amikor magához tér, elmagyarázhatod neki. A hajléktalan férfi helyeslően bólintott. A taxisofőr lefilmezte, ahogy kiveszi a fuvardíjért járó összeget, és elhajtott. Eljött a reggel.
Olja szörnyű látomással a fejében ébredt, és nehezen kelt fel. – „Nem vagyok otthon?” – kérdezte, és szinte azonnal kijózanodott.
– „Nem, a taxis a padon hagyott téged, én pedig itt maradtam, hogy semmi bajod ne történjen az éjjel” – magyarázta a hajléktalan férfi, és elmesélte neki a taxis történetét. Olja ellenőrizte a pénztárcájában lévő pénzt, és a taxidíj kivételével minden benne volt, tehát a hajléktalan nem hazudott. -„Nagyapa, köszönöm, hogy nem hagytál itt…” – Semmi gond, kislányom.
Sokan járkálnak most éjszaka, veszélyes lenne itt hagyni téged. Olja éjszakánként bűntudatot érzett, és azon tűnődött, miért kellett ennyire berúgnia. És itt volt egy hajléktalan, aki nem lopott, hanem segített. Viszonozni akarta a segítségét. – „Nagyapa, mi történt veled? Még mindig sántít a lábad. -A múlt héten volt, amikor valami gazemberek csináltak velem valamit, ezért kezdett fájni a lábam.
Olja azonnal mentőt hívott, és amíg vártak rá, a nagypapa elmesélte a történetét. Kiderült, hogy az ő éveiben északon dolgozott, és amikor visszatért a faluba, kiderült, hogy a felesége eladta a házát, elvitte az összes pénzt, és elment. Így ő az utcán maradt. Egy héttel később kiengedték a kórházból. De Olja segítsége ezzel még nem ért véget. A nagyapjának munkát szerzett a templomban, és a férfi elkezdett bútorokat javítani, fát faragni, asztalosként dolgozni, és minden mást csinálni, amit csak tudott.
Cserébe a kolostorban lakott és jól táplálták. A nagyapjával történt eset után Olja abbahagyta az ivást. Elvégre, ha egyszer a nagyapja megmentette őt éjszaka a rablók elől, lehet, hogy nem lesz második alkalom. Olya tehát hálás a sorsnak, amiért összehozta őt egy hajléktalannal.
