Romant az egyetemi tanulmányaim során ismertem meg. Ideálisnak tűnt – felsőbb éves diák, felsőbb vezető és a diákparlament aktív tagja. Okos, sportos, remek humorérzékkel…
Első látásra megtetszettünk egymásnak, miután a kollégiumban egy diáknapi ünnepségen ismerkedtünk meg a barátok révén. A negyedik év után összeházasodtunk, és anyám segített nekünk lakást venni a városban, és pénzt adott a felújításra.
Tágas, háromszobás lakásunk volt. Roman a tanulás mellett részmunkaidőben dolgozott, és a diploma megszerzése után irodavezetőként helyezkedtem el egy kis cégnél. Nem éltünk luxusban, de volt elég pénzünk ahhoz, hogy tisztességesen éljünk. Később három gyermekünk született – két fiú, Alekszej és Artem, és egy kisebb lány, Alina.
Úgy tűnt, hogy én voltam a legboldogabb anya, szeretett feleség és nagyszerű háziasszony. De a harmadik gyermekünk születése után a Romanhoz fűződő kapcsolatom kezdett megromlani. Egyre gyakrabban maradt sokáig a munkahelyén, és én azt hittem, hogy ez a gyerekek okozta nyüzsgés miatt van. Elvégre három majdnem egyidős gyerek állandó sikítást, sírást, szétszórt játékokat, piszkos edényeket és teljes káoszt jelent a házban. Roman azt mondta, hogy rengeteg munkája, megbeszélései és konferenciái voltak. Így hát igyekeztem mindent rendbe tenni, vacsorát főzni és a gyerekeket lefektetni, mielőtt ő megérkezett volna.
Miért akarná látni ezt a rendetlenséget? Elvégre ő gondoskodott az egész családról. Mint kiderült, az én Romanom nem egy munkamániás, mint gondoltam, hanem egy igazi üstökös. Nem voltak fontos feladatok vagy megbeszélések. Amíg én bébiszitterkedtem, addig Roman munka után a közös barátnőnkhöz, Lilihoz járt. A viszonyuk titokban folytatódhatott volna, ha nem lett volna terhes.
Egy nap Roman hazajött, és elkezdte összepakolni a holmiját: „Üzleti útra mész? Nem akarok többé veled lenni. – Miért? Mi történt? – Nem szeretlek többé. Nekem ott van Lilya. És tudod, még mindig csodálkozom, hogy miért téged választottalak az egyetemen, és nem őt? Roman az asztalon hagyta a gyűrűt és elment. Legalább a tartásdíjat rendszeresen fizette. De én nem maradtam otthon. Eleinte otthon csináltam a körmeimet, mert Alina még nagyon fiatal volt.
Egy évvel később óvodába küldtem, és munkát kaptam egy szépségszalonban. Nyolc év telt el. Most már nem csak körmös vagyok, hanem a saját stúdióm tulajdonosa a belvárosban. Nehéz út volt, de rájöttem, hogy a gyermekeimért teszem. Azt akartam, hogy büszkék legyenek az anyukájukra. Régebben a saját nevemért dolgoztam, de most már a vállalkozásom nekem dolgozik. Sok ügyfelem van és jó jövedelmem.
