Hamarosan jönnek az újévi ünnepek, és mindenkinek azt tanácsolom, hogy ne hívja meg a rokonokat, és ne látogassa meg őket.

Most már, kedves olvasók, tudományos alapunk van arra, hogy tiszta lelkiismerettel kerüljük a „kedvenc rokonokat”. És ha valamelyik túlzottan aktív rokonod szemrehányást tesz neked: „Miért nem jössz még a nagynénédnek sem segíteni a krumpli kiásásában?” …

vagy »Sógornődnek hívsz, de nem hívsz meg látogatóba«, nyugodtan küldj neki egy holland tudósok által készített tanulmányt egy futárral. A tanulmány egyébként a tekintélyes Social Psychological and Personality Science című folyóiratban jelent meg.
Olga Stavrova és Donning Rehn, a Tilburgi Egyetem pszichológusai által végzett tanulmány szerint a rokonokkal való napi szoros kommunikáció… rontja az egészséget és növeli a halálozási kockázatot.

A kutatók az Európai Társadalmi Felmérés (European Social Survey) 50 ezer résztvevőjének 1984 óta végzett felméréseit és megfigyeléseit elemezve jutottak erre a váratlan következtetésre. Kiderült, hogy azok a résztvevők, akik a családjukkal való kommunikációt havi 1-2 alkalomra csökkentették, jelentősen javították mentális állapotukat. Azok pedig, akiknek gyakrabban kellett velük kommunikálniuk, vagy akár együtt is éltek velük, sokkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek alacsony önértékeléstől, az élettel való elégedetlenségtől, ingerlékenységtől, depressziótól és idegességtől.

A rokonokkal való kommunikáció teljes hiánya szintén negatívan hatott a pszichés állapotra, csakúgy, mint az, hogy minden nap látni kellett őket. Az ideális megoldás, ahogy a cikkben is szerepel, hogy a rokonokkal havonta egyszer, a legközelebbiekkel pedig hetente egyszer kommunikáljunk. Ez segít elkerülni a „rossz minőségű” kommunikációt, amelyet inkább kötelességnek, mint örömnek éreznek, stresszt okoz, és növeli a korai halálozás kockázatát. Ezért a nagynéném szemrehányásaira adott „Azt akarod, hogy ezen a krumplin haljak meg?” válaszunk természetesen vicc, de van benne egy szemernyi igazság.

Kapcsolódó hozzászólások