A szüleimnek ketten voltunk: én és a bátyám. Apukánk néhány éve meghalt, és anyukám egyedül maradt…
Ő a városban él, így amikor elvesztette az apját, egyre több időt kezdett a dácsán tölteni, mert szeret ültetni és gondozni az ágyásokat, virágokat, ott pihen, és én örülök, hogy van mit csinálnia: nem unatkozik. Én 7 éve házasodtam meg, a férjemmel hitelre vettünk ki egy lakást, és most már mindenre spórolnunk kell, mert minden hónapban fizetünk a banknak.
Van egy lányunk is, a szépségünk 5 éves. Általában boldog vagyok, hogy ilyen jó családom van. Bár most nem könnyű nekünk, de együtt fogjuk átvészelni ezt az időszakot, és utána könnyebb lesz. A bátyám pedig egy éve vett el egy gazdag családból származó nőt, nagyon boldog, nagy lakásban lakik, a szülei segítenek nekik. A bátyám mindig kinevetett, hogy ő jól megnősült, én meg mindenre spórolok, és még évekig fogok is spórolni, csak nekem is jól kellett megházasodnom.
Mindig mindenben segítünk anyukámnak, a férjem állandóan viszi a dácsára, mindig hoz oda valamit, elviszi, ás, mindent megcsinál, amit anyukám kér. Anyám a termés felét eladja azoknak, akik a városból jönnek a dácsára pihenni, és nem akarnak a kertben dolgozni, a termés felét pedig anyám elosztja maga és köztünk, mert a bátyám azt mondja, nekik nem kell semmi, nekik mindenük megvan. A bátyám semmilyen módon nem akar segíteni anyámnak, soha nem jön, azt mondja, mindent meg tudnak venni maguknak.
Egy hónappal ezelőtt eljöttünk a dácsára, segítettünk anyámnak, és leültünk vacsorázni. Egyszer csak anyám elővesz 20 ezer hrivnyát, és odaadja a férjemnek: „Fogjátok, gyerekek, idén nagyon jó termésünk volt, sok mindent eladtam az embereknek, a nyugdíjamból félretettem pénzt. Tudom, hogy nektek van kölcsönötök, és sokat spóroltok, de arra kérlek benneteket, hogy ezt a pénzt ne vigyétek a bankba, hanem menjetek el nyaralni.
Az unokám már 5 éves, és még soha nem látta a tengert. Örülnék, ha elvinnéd őt a tengerhez. E szavak után a férjemmel elolvadtunk, ő megcsókolta anyám kezét, és beleegyeztünk, hogy elvisszük a pénzt. Amint leültünk vacsorázni, megérkezett a bátyám és a felesége. Nagyon meglepődtünk, mert a bátyám még soha nem jött anyám dácsájába, főleg nem hívatlanul.
A feleségével volt. Ettek, aztán a bátyám elmondta anyámnak, hogy tavaly a felesége szülei adtak nekik pénzt egy törökországi nyaralásra, de idén nem adtak nekik semmit, mondván: sok zöldséget adtatok el, van pénzetek, talán idén tudtok nekünk nyaralást adni.
Anyám azt mondta, hogy a bátyjának semmi köze a pénzhez, nem segített neki semmilyen módon. A pénzt az unokájának adta nyaralásra, és egy felnőtt ember meg tudja keresni a saját pénzét a nyaralásra, nem az anyjától kéri. Kiderült, hogy az anyós és az após egyáltalán nem volt hajlandó segíteni nekik, amikor látták, hogy a vejük egy lusta ember. A bátyám is megsértődött rám és az anyámra. Őszintén szólva nem értem, hogy egy felnőtt ember miért gondolja azt, hogy valaki tartozik neki valamivel, és miért kéri az idős szüleitől a pénzt.
