A lánya közelgő házasságának híre nagy öröm volt Karyna számára, de nem tartott sokáig, mert hamarosan megtudta, hogy lánya egy gazdag családból származó barátot választott, és egyértelmű volt, hogy a házasságközvetítők oldalpillantásokat fognak vetni rá…
Az esküvő időpontja előtt majdnem egy évig Karina két munkahelyen dolgozott, hogy a lányának a lehető legjobbat nyújthassa. A leendő házasságközvetítőkkel való találkozón Karina rájött, hogy igaza volt az ítélkezéssel és az oldalpillantásokkal kapcsolatban. „Hosszú ideje nem kellett volna semmit enned ahhoz, hogy így támadj az ételre. Semmi baj, ne fogd vissza magad. Soha többé nem fogsz ilyen borjúhúst kóstolni” – mondták, ”Egyébként, hogy tetszik a házunk belseje? Minden bútorunk kizárólag dizájner bútor.
Közeledett az esküvő. Az előkészületek teljes gőzzel folytak. Karina és lánya egy csinos, minimalista ruhát választott menyasszonyi ruhának, ami a költségvetésüknek is megfelelt, ami fontos volt. Elérkezett az esküvő napja. A házasságközvetítők nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessenek mindenkit arra, hogy ha ők nem lesznek ott, nem lesz ünnepség. Sőt, Karina az összes vendégének a helyét kifizette, ami természetesen tízszer kevesebb volt, mint a vőlegény vendégeinek. Amikor eljött az ajándékok átadásának ideje, a vőlegény szülei a mikrofonhoz léptek, és büszkén jelentették be: „Adunk nektek, kedveseim, egy tanúsítványt egy bútorrendeléshez, amit egy barátunktól, egy világhírű tervezőtől kaptok. Egy ágyat, egy szekrényt, egy éjjeliszekrényt és még sok más dolgot rendelhettek tőle.
A vőlegény szülei hangos taps közepette leültek. Karina a mikrofonhoz lépett, majd hirtelen minden vendég elfordult tőle, és tovább evett, mert senki nem várt tőle jó ajándékot. „Szerecsenka, neked adom a legdrágábbat, amim van – a lányomat. Vigyázzatok egymásra! Szeressétek és támogassátok egymást a nehéz időkben, és túl fogjátok élni. Továbbá szeretném neked adni ezeket a kulcsokat, hogy be tudd tenni a bútorokat, amiket a szüleidtől kaptál. A vendégeknek és a házasságközvetítőknek is leesett az álla. Ez a történet szemléletes példája annak, hogy nem azt kell nézni, hogy mennyibe kerül egy ajándék, hanem azt, hogy mibe került annak, aki adta.
