A szüleim akkor kezdtek randizni, amikor anyukám 15 éves volt, apukám pedig épp akkor töltötte be a 18-at. Szerelmesek voltak, és szerelmükből anyám teherbe esett…
Anyám akkor tudta meg, amikor már négy hónapos terhes volt. Valószínűleg akkoriban még nem volt szokás a ciklus rendszerességét ellenőrizni. Anyám tehát 9. osztályos volt, amikor megtudta, hogy terhes. És egy orvosi vizsgálaton tudta meg. Természetesen nem számított rá, és nem volt rá felkészülve. Ez 1995-ben volt, és, ahogy el tudod képzelni, abban az időben a társadalom inkább elítélte a korai terhességet. De anyám talált magának erőt, hogy elmondja apámnak. Nem tudom, hogy apám hogyan reagált, de az eredmény ugyanaz lett – megszülettem. Bár apám akkoriban 18 éves volt, nem félt, és nem menekült a felelősség elől. Anyám szüleivel kezdtek el élni. Apám munkát kapott.
Csak azt sajnálom, hogy nem mehettek egyetemre. Amikor óvodába mentem, anyukám betöltötte a 18. életévét, és apukámmal összeházasodtak. Teltek az évek. Elkezdtem iskolába járni. Annak ellenére, hogy a szüleim nagyon fiatalok voltak, minden nehézség ellenére boldog gyermekkort biztosítottak nekem. Soha nem láttam őket veszekedni. Minden nagyszülőmmel beszélgettem, és gyakran náluk töltöttem az éjszakát. Amikor 15 éves lettem, anyámmal elkezdtük megosztani egymással minden női titkunkat. Olyanok voltunk, mint a barátok. Tudott az első szerelmemről, a csalódásaimról, és értékes tanácsokat adott. Az iskola után az orvosi egyetemre jelentkeztem, és jelenleg is ott tanulok. Még nem vagyok házas, és nincs gyermekem. A szüleim még mindig együtt vannak, és nagyon szeretik egymást. Nagyon szeretem a szüleimet, büszke vagyok rájuk és hálás vagyok nekik az életért, amit kaptam tőlük, a boldog gyermekkoromért és a szép emlékekért.
Örülök, hogy a kis korkülönbségnek köszönhetően anyukámmal és apukámmal olyanok voltunk, mintha barátok lennénk. Sokan elítélték a szüleimet. És időről időre felteszem magamnak a kérdést: számít a kor? Végül is a kor csak egy szám. Sokkal fontosabb, hogy mi van a fejedben. Sok felnőtt gyakran gyerekesen viselkedik, menekül a felelősség elől, és nem tiszteli egymást. Sokáig csak a saját örömödre élhetsz, járhatsz bulikba, töltheted az időt a barátaiddal. De hogy ez személyesen boldoggá tesz-e, az a kérdés. Tavaly volt a szüleim évfordulója. Megünnepelték a porcelánházasságukat – 20 éve. És azt akarom mondani, hogy ők a példaképeim. Ők az én mércém. Nagyon szeretem őket!
