Egy öreg molnárnő feleségül vett egy 18 éves lányt. Íme, mit mondott az italbolt tulajdonosa, amikor megtudta a menyasszony korát!

Egy régi barátom mesélte ezt a történetet. Ő egy orvos, akinek nagy praxisa van, és az ügyfelei között sok nagyon gazdag ember van…

A története valahogy így hangzott: „Nem hiszel a csodákban? Nem kellene, a mindennapi életben is megtörténnek. Az ügyfeleim nagyon gazdag emberek. Sokan közülük nagyon tekintélyes korúak. Mindegyikükkel bizalmi kapcsolatban állunk. Mindent megteszek, hogy a velem való kommunikáció számukra kellemes legyen, hiszen ők a bevételem forrása. Körülbelül hat hónappal ezelőtt egy ügyfél jött hozzám, aki sugárzott a boldogságtól annak ellenére, hogy hamarosan 90 éves lesz: – Doktor úr, gratulálok, megnősültem! – Bravó. És ki ez a nő? Ó, doktor úr, gyönyörű. Még csak 18 éves, és szeret engem. Jó magának. De nehéz nem beléd szeretni.

Mondtam, és azt gondoltam magamban: – Persze, ennyi pénzzel bárki beléd szerethet. Legközelebb három hónap múlva jött el. Egy fiatal nő kísérte, karcsú, gyönyörű, gyémántokkal az ujjain, és úgy öltözött, mintha most lépett volna le egy divatlap címlapjáról. El sem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok. És hamarosan fiunk is lesz. Az én nevemet fogja viselni, és a házastársam lesz, az ügyvédeim már dolgoznak rajta. Miután a nő elment, ránéztem: – Teljesen egészséges vagy. Mondd csak, milyen gyakran szeretkezel a fiatal feleségeddel?” – Tudod, ez csak egyszer történt meg, az esküvőnk napján. Ittam, és nem sok mindenre emlékszem, de a feleségem azt mondta, hogy én csak egy meleg szerető vagyok.

– Szeretné, ha elmesélnék egy történetet? – Szívesen meghallgatnám. – Egy évvel ezelőtt történt a Vanni mezőn. Egy medvére vadásztunk. A vadászat már több órája tartott, de eredménytelenül. Mindenki nagyon fáradt volt. Megálltam a tó partján, puskámat egy százéves fatörzsnek támasztottam, és bementem a vízbe. Vizet vettem a kezembe, és megmostam az arcomat. Vad morgást hallottam a hátam mögül. Megfordultam, és megláttam ugyanazt a medvét, amelyre vadásztunk. Úgy látszik, a medve tudott róla: lassan közeledett felém, sárga agyaraiból csorgott a nyál, és a szemei valóságos dühtől égtek. Messze voltam az úttól, és csak a csoda menthetett meg.

Felkaptam a földről egy puskának látszó ágat, a medvére szegeztem, és meghúztam a képzeletbeli ravaszt. És megtörtént a csoda: úgy látszik, tényleg élni akartam. Egy trillantás hallatszott, és a medve a golyóval együtt a szirákba zuhant.” »És az mi volt?« – kérdezte a páciensem. »Egy másik fegyveres, aki véletlenül a közelben volt, lelőtte.« ”Ó, ez aztán az igazi csoda. Miért mesélte el nekem ezt a történetet?” – Azt akartam elmondani, hogy néha még a mi életünkben is történnek csodák. Páciensem kissé nyugtalanul kerülgetett… Én pedig szemrehányást tettem magamnak, amiért egy gazdag, de nagyon naiv ember irigységének engedtem, és elmeséltem neki ezt a történetet.

Kapcsolódó hozzászólások