Sok történetet hallottam arról, hogy a rokonok veszekednek egy lakáson és az örökségen, de mindig azt hittem, hogy a nővérem és én megmenekülünk az ilyesmitől…
A nővérem és én nagyon barátságosak voltunk, sem gyerekként, sem felnőttként nem veszekedtünk soha. A szüleink jól neveltek minket. És a szüleink ugyanúgy megajándékoztak minket egy autóval. Igazi meglepetés volt. Nem kellett osztozkodnunk semmin, és kitalálni, hogy kié a plusz négyzetméter. Így kezdtük el élni az életünket. A nővérem férjhez ment, és két gyereke született. A magánéletem pedig nem ment jól, de a munkámmal minden rendben volt.
Aztán meghalt az apánk, éjszaka megállt a szíve. Anyám nem tudta elfogadni a veszteséget, és hazáig követte. A szüleim lakása üres lett. És akkor jött hozzám a nővérem: „Régen volt már, valamit kezdeni kell a lakással.” – Mit csináljunk vele, ez világos… – Nem, azt hiszem, zsákutcába jutottunk… – Miről beszélsz, a szüleid lakásáról? -Igen. – Nos, a mi nevünkön van, szóval eladjuk, és a pénzt felezzük el. – De én nem akarom eladni. – Oké, talán kiadhatnánk, és a pénzt felezzük el.
– Ez a probléma. Anyám még életében ajándékozási szerződést kötött nekem. Azt mondta, hogy nekem már van két gyerekem, és neked nem lesz több gyereked. Csak nem akart téged felzaklatni, ezért nem mondta el neked. A nővérem megmutatta nekem az ajándékozási okiratot: minden pontosan úgy volt, ahogy mondta… Nagyon megsértődtem. Hiszen nem gondoltam, hogy a mi családunkban lehetnek titkok és ilyen bizalmatlanság. Még sírtam is a sértettségtől. A nővérem még mindig pénzt ajánlott, de én visszautasítottam. Nem a pénz miatt sírtam, hanem anyám velem szembeni igazságtalan viselkedése miatt.
