Margot és Borisz kétszobás lakásában rendetlenség volt. Vendégek érkeztek. Margot unokatestvérének, Irinának az esküvőjére jöttek…
A rokonok szállásolták el őket. Így kaptak pár vendéget. Egész éjjel a rokonok fürdőszobai kirándulásai tartották ébren őket. Végül három órára megnyugodtak. Nyolc órakor keltünk fel. Hogy legyen időnk felkészülni az esküvőre. Valamiért megérkezett a menyasszony, Szveta. „Margot, ez katasztrófa!” – rohant fel a háziasszonyhoz. „Szveta, tíz perc, és kész vagyunk” – mondta Margot, és egyik sarokból a másikba rohant.
– „Menj csak – mondta Margot, miközben futott. Eszébe sem jutott, hogy lassítson. „A helyzet a következő. Az étterem korlátozott számú embert tud befogadni. Nem számítottunk arra, hogy Kolja bácsi is eljön. Eszébe sem jutott, hogy ma eljöjjön. De eljött, méghozzá a feleségével.„ – Eddig rendben – Margot még mindig azon gondolkodott, hogy gyorsan rendet tegyen magában -, mi közöm nekem ehhez?” – Margot, drágám, te nem jössz velünk – Hívjak taxit?” – Nem. Nem mész el az esküvőre. Kolja bácsi és a felesége megy helyette.
Szóval egy csomó rokont hurcoltak hozzájuk, Margot mindenkire vigyázott, Szvetlánával nem álltak különösebben közel egymáshoz, évente egyszer találkoztak. De Margot úgy döntött, hogy megmenti a családját. „És neki és a férjének nem volt hely?” – kérdezte Szvitlana bűntudatos arckifejezéssel. Ez hihetőnek hangzott. „De…” – Szveta, Kolja bácsi ott várakozik. Azt mondta, hogy már egy hónapja erre a napra vár.” – Akkor meglepetés! Egy hónapot várt, ez volt az! Szvitlana némán bámulta a padlót. – Takarodj a házamból – sziszegte Margot. – De hát ma este vendégeket akartunk ide hívni – motyogta Szveta. Viszontlátásra…
