Viktorral minden nap veszekedtünk, de mégsem szakítottunk…
Valahogy megszoktuk és együtt éltünk vele. De egyszer bevallotta, hogy megcsalt engem, mielőtt a fiunk megszületett. Sok mindent megbocsátottam volna, de egy félrelépést soha nem tudtam volna megbocsátani. Azonnal beadtam a válókeresetet, a fiam pedig velem maradt. Úgy döntöttem, hogy egyedül nevelem fel. Amikor a fiam hét hónapos volt, eljött hozzám a szülésznő, aki világra hozta a gyermekemet. Zavarodott volt, nem érezte jól magát, és nyilvánvaló volt, hogy valami történt.
Kiderült, hogy a szülőotthonban összekeverték a gyerekeket, és a fiam nem a saját gyerekem volt. Nem tudtam elhinni. Pedig a fiam nagyon hasonlított az apjára. De a szülésznő biztos volt benne, még annak a nőnek a számát is megadta, aki a saját fiamat nevelte. Sokáig nem mertem találkozni ezzel a nővel. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Hogyan mondjam el, hogy a fia nem a sajátja? De végül felhívtam, megbeszéltünk egy találkozót, és már ott kiderült, hogy ugyanazon a napon és ugyanabban a kórházban született.
Elmondtam neki, amit a szülésznő mondott nekem. A nő, akárcsak én, megváltozott a külseje, és nagyon meglepődött, de nem tudtunk mit kezdeni ezzel a ténnyel. Amikor megláttam a saját fiamat, ő is nagyon hasonlított a volt férjemre. És a fiúk is nagyon hasonlítanak egymásra. Megkérdeztem ezt a nőt a gyermeke apjáról, és azt mondta, hogy az én férjem. Megcsalt engem vele.
Vikával összebarátkoztunk, és nagyon gyakran kezdtünk találkozgatni. A fiaink pedig összebarátkoztak és sok időt töltenek egymással. Ők még nem tudják az igazságot, de egyszer majd elmondjuk nekik. Előbb hadd nőjenek fel egy kicsit. Azt hiszik, hogy jó barátok, de valójában testvérek. Ez volt a meglepetés, amit a volt férjem okozott nekem.
