Egy évvel ezelőtt a férjem elhagyta a családot, találkozott egy másik nővel, akit szeret, engem soha nem szeretett…
Akkoriban nem tudtam dolgozni menni, a kisebbik fiam még csak másfél éves volt, a nagyobbik fiam pedig óvodába járt. Csak egy nővérem volt, de ő egy másik városban él.” Mondjon köszönetet, hogy a fiam ilyen sokáig hűséges volt önhöz. Igen, így volt, ez a pénz nem változtatta meg az időjárást a házunkban. Nem adtam be a válókeresetet, nem volt rá időm, két kisgyermekem volt. Anyósom nem segített, havonta egyszer jött, néha hozott gyümölcsöt a gyerekeknek. Apám nem vett részt a nevelésükben. Más gyerekeket akart, egy új nőtől. Egy évig így éltünk, aztán elmentem dolgozni, és könnyebb lett.
Anyósomtól kaptam a hírt: „A fiamnak hamarosan gyereke lesz, kérje a válást, szeretném, ha az unokámnak lenne apja és teljes családja. Akkoriban ez a nő öt hetes terhes volt. Nem ellenkeztem, elmentem és beadtam a válókeresetet. Ugyanazon a napon a férjem autóbalesetet szenvedett.
Kórházban feküdt, az orvosok azt mondták, hogy nem fog tudni járni. Az anyósom felhívott, és azt mondta: „Elviszed a férjemet a kórházból, ápolásra szorul…” – Én? Te feleség vagy, még nem szakítottál, Tanya, az a szemétláda, megszabadult a gyerekemtől, mert a fiam nem jogosult. A feleségként való kötelességeim megszűntek, amikor elment, pedig van gyerekünk.
Nem törődött semmivel. Még a gyerekeit sem akarta látni egy évig. Elhagyott minket, elárult minket, hadd vigyázzon rá a saját anyja, aki annyira szereti. Az anyósom hazavitte a fiát. Már javulóban van. Mi már elváltunk.
Az anyós nem nyugodott meg, járkál, és mindenkinek azt mondja, hogy ő vigyáz a fiára öregkorára, hogy nekem, a feleségének, akkor kellett, amikor még volt pénzem, és amikor érvényes ember lett, akkor szakítottam vele. Sokan támogatták őt, nekem meg azt mondták, hogy tisztességtelenül cselekedtem. Pedig neki nem volt szüksége rám és a gyerekekre, amikor egészséges volt. Azon gondolkodom, hogy bérelek egy lakást és a nővéremhez költözöm, ő vár rám.
