Anyósom minden nap felhívta Dmytrót, és megkért minket, hogy jöjjünk el a falujukba látogatóba…
Azt mondta, hogy nagyon hiányoznak neki az unokái, hónapok óta nem látta őket. Négy óra volt az út odáig. A fiam 4 éves, a lányom pedig majdnem 3 éves. Nem könnyű két kisgyerekkel utazni. Ezt mindketten megértettük. De a férjem anyukája nagyon kitartó volt, és beleegyeztünk, hogy elmegyünk. A férjem kivette a szabadságát, így péntek reggel el tudtunk indulni, és hétfőn vissza tudtunk jönni. Felhívtuk az anyósomat, és elmagyaráztuk, hogy mikor érkezünk. Ő beleegyezett, és azt mondta, hogy pénteken megvár minket, összegyúrja a tésztát és megsüti a pitéket. Vettünk ajándékot Dmytro édesanyjának és nővérének, és elmentünk.
Néhányszor megálltunk, hogy a gyerekek sétálhassanak, és ebédidőben megálltunk egy kávézóban enni. Összesen majdnem 8 órát töltöttünk az úton. Este érkeztünk meg anyósom házához. Boldogan fogadott minket, megvacsoráztunk, a gyerekek pedig gyorsan lefeküdtek, mert nagyon elfáradtak az úton.
Reggel pedig Natalia, a sógornőm rohant anyámhoz, hogy gyorsan öltözzön fel, mert a sógorom már vár a kocsiban. Kiderült, hogy a sógorom húga férjhez megy, ma házasodnak össze. Az anyós, szépen felöltözve, kijött a szobájából, és a lányához sietett: – Érezd magad otthon – mondta -, van étel a hűtőben, készítettem valamit. A paradicsom és a káposzta a pincében van, és van néhány konzerv is, és a krumpli is a pincében van, úgyhogy magad is tudsz venni.
És fiam, ne felejtsd el időben megetetni a csirkéket és a disznókat. És mi elmentünk. A férjem és én nagyon meglepődtünk. Az anyósom mindent tudott, úgyhogy. De mi van azzal, hogy „hiányoznak neki az unokái”? Még fel sem ébredtek, és ő máris elszaladt, még csak magyarázkodni sem vesződött.
Este felhívott az anyósom, és azt mondta, hogy ott marad éjszakára, hogy másnap tovább tudjon sétálni. Vasárnap este fog visszajönni. A férjem azt mondta, hogy vasárnap este menjünk el, a gyerekek éjjel az úton alszanak, és nekem is könnyebb lesz. Elkezdtünk készülődni, hogy hazamenjünk. Vasárnap este jött vissza anyósom, éppen pakoltuk a csomagjainkat a kocsiba és tettük be a gyerekeket.
A férjem anyukája nagyon elégedetlen volt, ő is meglepődött: „Azt mondtad, hogy holnap reggel indulsz. Nem láthattam rendesen az unokáimat. Hogy érted ezt? „Ha hiányoztak volna az unokáid, anya, akkor nem mentél volna el, hanem otthon maradtál volna velük. Ha látni akarod az unokáidat, gyere el te magad hozzánk. Hoztunk neked és a nővérednek ajándékokat, a teraszon vannak. Viszontlátásra. Az anyósom megsértődött ránk. Velem egyáltalán nem beszél, a férjemhez meg csak a foga között tud pár szót intézni. És mi a mi hibánk?
