Nemrégiben a családunkat gyász érte: édesapánk elhunyt…
Furcsa dolog történt: egészséges életmódot folytatott, nem ivott és nem dohányzott, sőt, reggelente még futni is járt. És most itt volt, az utcán sétált, és a szíve dobogott. A temetés után anyám megkért a nővéremet és engem, hogy mondjunk le apám örökségéről. Hiszen a garázst és az autót el kellett adni, a második lakást ki kellett adni, és ezt könnyebb volt megtenni, ha egy tulajdonos volt, nem három. Ezt elmondtam a férjemnek:
– „Elment az eszed? Apád mindent egyenlően osztott fel közted és anyád között, miért kellene lemondanod a részedről? Nem vagy idegen, a saját lánya vagy. – „Szóval nem is gondoltam kétszer sem arra, hogy lemondjak az örökségemről anyám javára… ez volt a helyes, ő csináltatta apámmal ezt az egész vagyont, nekem pedig nincs rá szükségem.
Négy éve élek együtt a férjemmel. Van egy lakása, még azelőtt vette, hogy feleségül vett. És kiderült, hogy nincs semmim. A nővéremnek nagyon sikeres házassága van. A férje gazdag üzletember, de a férje szüleivel élnek együtt egy nagy házban. A ház olyan nagy, hogy vannak napok, amikor nem is látják a szüleiket. Már csak arra kellett várni, hogy a nővére lemondjon a részükről. De ő mindig kifogásokat keresett, hogy ne jöjjön el a közjegyzőhöz. Valami sürgős dolga volt a munkahelyén, nagy családi vacsora, vagy éppen emelkedett a hőmérséklet.
Majdnem két hét telt el, és az anya felhívta a nővérét, hogy közvetlen beszélgetést folytasson vele. A nővér azt mondta, hogy ez az ő jogos része, és nem fog semmit sem visszaadni. -A húgod helyesen cselekedett. Okos volt, és te rögtön visszautasítottad – mondta a férfi. – „Hogy tehette? Ő az anyánk. – „Én sem értem az anyádat… miféle furcsa kifogás az, hogy egyedül könnyebb egy garázsnak és egy autónak életet adni? Na és ha könnyebb… eladni és elosztani a pénzt, miért tartja meg magának? A húgod a szerencsések közé tartozik, de neked semmid sincs. -Ez eszembe sem jutott… – De legalább néha el kéne kezdened gondolkodni rajta.
