Anyám és apám akkor házasodtak össze, amikor anyám velem volt terhes. Az egyetemen ismerkedtek meg, és csoportmunka hozta össze őket. Az esküvő után anyám szüleinek házában kezdtek el élni.
A lakás háromszobás és tágas volt. Amikor 11 éves lettem, a nagybátyám és a fia költöztek hozzánk. Történt ugyanis, hogy a férfi szakított a feleségével, és az elhagyta a gyereket. Nehéz volt a nagybátyámnak, de a nagyszüleim segítettek a fiuknak és az unokájuknak, ahogy tudtak. A lakás szűkös lett, és gyakran veszekedtem az unokatestvéremmel.
Mert elvette a játékaimat, én pedig nem akartam osztozni. Apám és a nagybátyám sem jöttek ki egymással. Többször tanúja voltam, hogy veszekedtek. Ahogy most már értem, a nagybátyám megunta a feszültséget, ami állandóan jelen volt a házban. Fogott egy internetkapcsolatot, és elköltözött a fiával. Anyám féltékeny volt a bátyámra.
Hiszen most már neki saját lakása lenne, a szüleimnek pedig mindent meg kellene osztaniuk. Amikor egyetemre mentem, egy másik városba költöztem. Kicsit nehéz volt, mert nem voltak barátaim, és nem volt elég pénzem. A szüleim néha küldtek egy kis pénzt, de az nem volt elég. Nem volt időm részmunkaidőben dolgozni, mert nehéz az orvostudományt tanulni, és nem volt időm semmire. Jó volt, hogy a nagyszüleim minden hónapban küldtek pénzt. Nélkülük éhen haltam volna. Miután befejeztem a nyári szemesztert, hazamentem. Amint beléptem a házba, két jó hírt tudtam meg.
Először is, mivel apám háborús veterán, állítólag segítséget kap az államtól, mégpedig egy szép összeget. Másodszor pedig, hogy a nagyszüleim pénzt spóroltak, hogy nekem adják. Azt akarták, hogy vegyek egy szobát egy kollégiumban. Mielőtt visszamentem volna, a szüleim furcsán kezdtek viselkedni. Anyukám a sarkamban volt, és próbált nagyon kedves lenni, apukámtól pedig olyan mondatokat kezdtem hallani, amelyekben arra utalt, hogy mennyire szeret engem.
– „Drágám, talán vissza tudnád adni a pénzt, amit a nagyszüleidtől kaptál. Ígérem, hogy mindent visszaadunk a családnak. Csak éppen nincs elég pénzünk, amit apámnak adhatnánk, és saját lakást szeretnénk. Azon gondolkodunk, hogy veszünk egy internetkapcsolatot, de persze csak akkor, ha te is segítesz nekünk – mondta hirtelen anyám.
Nem akartam pénzt adni, de a szüleim nyomást gyakoroltak rám, és muszáj volt. A szüleim megtiltották, hogy bármit is elmondjak a nagyszüleimnek. Amikor elmentem, a szüleim nem említettek engem. Csak a nagyszüleim hívtak. Minden alkalommal megkérdezték, hogy találtam-e már szobát, és valahogy ki kellett őket kerülnöm. Nehéz volt becsapnom őket, mert az ember nem hazudik a szeretteinek.
Amikor a hétvégére ismét hazamentem, elhatároztam, hogy nem megyek a szüleimhez. A nagyszüleimnél fogok maradni. Egyik este leültünk és az életről beszélgettünk. Nem bírtam magammal, és mindent elmondtam nekik. „Micsoda bolondok vagytok, nem pénzt adtak nekem, hanem lakást. Nem fizetnek lakbért. Hogy tehették ezt veled, mi még mindig adunk nekik pénzt?” – mondta szomorúan a nagymamám. Felhívtam a szüleimet. Pár perc után, mert nem akartam hallgatni a hülye kifogásaikat, kikapcsoltam a telefont.
