Nastia éppen gombócot főzött, amikor kopogtak az ajtón. Nem figyelt oda. Oleg már terített, a gyerekek pedig a szobában játszottak. Ismét kopogtak, ezért Násztya megtörölte a kezét, és elment megnézni, ki az. Amikor kiért a folyosóra, hallotta, hogy valaki gyors léptekkel jön lefelé a lépcsőn.
“Biztosan tévedtek” – gondolta Nastya, de ahogy ellépett az ajtótól, ismét hallotta a lépéseket. Amikor Nastya ki merte nyitni az ajtót, egy kosarat látott a szőnyegen, amelyből egy csecsemő sírása szűrődött ki. – “Egy csecsemő? Honnan jött? És ki tette a gyereket a hideg padlóra – mondta Nastia, amikor hirtelen egy ismeretlen hangot hallott:
– Mit nézel? Vedd el, add oda Olegnek! Ő tudja, hogyan kell kimenni, hadd tanítsa meg most. Násztya felnézett, és egy gyönyörű fiatal nőt látott a lépcsőfeljárón. -A gyereket én irattam fel!” – mondta végül, és lesietett az emeletről. Násztya nem értette, mi történik. Kábultan állt, amikor Oleg mögé lépett.
– “Vacsorázzunk most? Nadia felkapta a kosarat, ellökte Oleget, és bement. A gyerekek meglepődve látták, miféle “ajándékot” hozott nekik az anyjuk. – “Honnan szerezted a babát?” – kérdezte hirtelen a lánya. – “Egy gólya hozta nekem.” A férjéhez fordulva folytatta: – Menj el a gyógyszertárba, megmondom, mit kell elszívni.
És ti, gyerekek, maradjatok csendben. Bohdanocska aludni akar. Nadia, most már van egy húgod… Hamarosan a szomszédok is megtudták, mi történt ebben a családban. Némelyikük dicsérte Nastiát, amiért nem hagyta a sorsára a gyermeket, míg mások elítélték, amiért egy kohanita nő gyermekére vigyázott. Olehvel megromlott a kapcsolata. De Nastia soha nem kérdezte meg tőle, hogy mit tett.
Tudta, hogy ezt Bohdanka és a gyermekei miatt kell elviselnie. Sok év telt el. A lány 16 éves lett. Éppen tévét nézett a szüleivel, amikor kopogtak az ajtón. Az anyai szív azt súgta neki, hogy valami nincs rendben. A kopogás nagyon ismerősen hangzott. Kinyitották az ajtót, és egy nő állt a küszöbön: – Sok évvel ezelőtt itt hagytam valamit – mondta, és letörölte a könnyeit. – “Hibát követtél el” – mondták mindannyian, és becsukták az ajtót…
