“A fiam, Péter megnősült, és már neki is van egy fia, aminek nagyon örülök, mert nagyon szerettem volna nagymama lenni. Sokáig vártam rá, de teljes szívemből imádkoztam érte, és mint láthatjátok, imádkoztam is érte. A felesége jó asszony, mert ő is gondoskodik a házról és mindenről, úgyhogy minden úgy van, ahogy kell. Csak az utóbbi helyzetet sajnálom, és nem értem, hogy miért viselkedett így. Én csak helyesen akartam cselekedni, és ebből lett a baj”.
Csalódott anyós: „El akartam vinni az unokámat nyaralni…”.
Pawe³ek most már ötödik osztályba jár, és nagyon büszke vagyok rá, mert a fiú jól tanul és a viselkedése is jó. Távol tartja magát az iskolai kötekedőktől, de otthonról is jó példát kap, mert a szülei kulturált emberek, ahogy kell.
Sajnos ez nem minden otthonban van így, ahogy később az utcán vagy a játszótéren is láthatjuk. Gyakran felhívom a figyelmet az ablakból, hogy az egyik ismeretlen gyerek már elmúlt tízéves, és olyan a viselkedése, hogy jobb, ha nem beszélünk.
Az unokámat éppen a jó jegyeiért és viselkedéséért akartam elvinni nyaralni, de a menyem nem értett egyet. Még a nyaralás előlegét is kifizettem, és el fog menni, de a menyének nem lehet megmagyarázni. Ő tudja a magáét és szeptember utolsó és október első hetében nem engedi, hogy a fia velem menjen Bulgáriába.
A meny elszabadította a konfliktust, de vajon volt-e oka rá?
Májustól augusztus utolsó hetéig távol voltam, mert külföldre mentem pénzt keresni. Egy barátom intézte el nekem, és én dicsértem, mert jó pénz volt, így tudtam segíteni a gyerekeknek, és félretettem pénzt magamnak. Most visszajöttem, és nem csak Pálnak dobtam el valamennyit, hanem el akartam vinni őt is erre a nyaralásra. Ő még nem volt külföldön.
A menyemnek nem tetszik ez a dátum és átkiabált rajtam, hogy most iskolaidő van, nem kocsikázni kell és elzavarni a gyereket. Erre mondom neki, hogy a nyaralás ki van fizetve és jó lenne kihasználni. Aztán elkezdődött, hogy én parancsolgatok és én hozom a saját döntéseimet a gyerekével kapcsolatban stb. Ez normális?
A fiam állítólag az én oldalamat tartja, de hivatalosan a feleségem oldalát, de én is így tanácsoltam neki. Miért ne beszélhetnének most egymással. Sajnálom, és nem is annyira azért, mert Pál nem jöhet velem, hanem azért, ahogyan velem bántak. Nagymama vagyok, és a menyem úgy bánt velem, mint egy idegennel, aki beleavatkozik a saját dolgaiba.
