Édesanyám több mint 60 éves. Apámat 15 évvel ezelőtt vesztettük el. Azóta anyám egyedül él egy nagy, háromszobás lakásban. Ő javasolta nekem, a férjemnek és az újszülött gyermekünknek, hogy költözzünk hozzá, mivel akkoriban albérletben laktunk. Beleegyeztünk, mert egy unoka megmenthette volna anyám életét. Nekünk is jól jött volna a segítség.
Két évvel később megszületett a második fiam. Úgy tűnt, minden jól megy. Elvégre a lakás nagy volt. Anya külön szobában lakott, és senki nem zavart senkit. Egészen a közelmúltig… A fiaink felnőttek, szófogadó és intelligens fiúk lettek.
Megcsinálták a házi feladatukat, sportoltak. Persze több időt töltenek a barátaikkal, mint velünk, főleg a nagyival. És akkor anyám megunta. Elkezdett kifogásokat találni, hogy gyakrabban menjen a klinikára.
Mindenképpen volt kivel beszélgetnie a sorban. Az egyik ilyen sorbanállásban találkozott Ilja bácsival, az új barátjával. Kedves, hetven év körüli öregúr volt. de gyenge természetű. Még a fia is megverte, ha berúgott.
Kiskoromtól fogva emlékszem, hogy anyám etette, és néha kóbor kutyákat és macskákat hozott be a házba. Így hát új munkát találtam. Elkezdtem minden nap Ilja bácsit hívni ebédre. Mindig régi, elnyűtt ruhákkal jött.
Azt mondta, hogy a fia az egész nyugdíját elveszi. Odáig fajult a dolog, hogy anyám megkérte nagyapámat, költözzön hozzánk. Túl szűkös lett volna, ezért anyám azt mondta, költözzünk ki.
Persze, meg lehet érteni anyámat. Úgy döntött, hogy öregkorában nyugodt életet akar élni, nem ül állandóan a tűzhely mellett, nem takarít mindenki után.És mi a helyzetünk? A nagyobbik gyerekem befejezte az iskolát, és a fővárosba tervezi a költözést. A kisebbik végül úgy döntött, hogy kilencedik osztály után katonai iskolába megy. Van némi megtakarításunk, de ez mind a gyerekek oktatására megy. És most már valahol laknunk kell. Talán bérelnünk kellene egy lakást. Esetleg fizethetnénk kauciót az internetre…
Úgy döntöttünk, hogy beszélünk anyámmal.
Elmagyaráztam neki, hogy a gyerekek hamarosan elköltöznek, mi pedig a férjemmel a másik szobában leszünk, nem zavarjuk a szerelmeseket.
Különben is, már nem kicsik, és hamarosan maguk is gondozásra szorulnak. Mi tudunk nekik segíteni. Anya azonban hajthatatlan a döntésében. Kidob minket a házból. Hát, ő akarta megtenni, ne számítsunk a segítségünkre egyhamar.
