Mindig valami keleti tündérmesében éltem, ahol az apa a családfő, és nincs jogod ellenszegülni neki, ezért háromszor mentem férjhez, ahol a férj az úr, én pedig a szolgája vagyok.
Az első férjem elhagyott, mondván, hogy elege van belőlem, hogy csak főzök neki, és én nem értettem, hogy a főzésen kívül mi mást kellene tennem, hogy a férjem kedvében járjak? Két gyerekkel hagyott el. A második férjemmel ugyanígy viselkedtem, és két gyermeket szültem.
Ő azonban akkoriban nem keresett sokat, nekem pedig részmunkaidőben kellett dolgoznom. Az első házasságomból származó gyerekek már önállóan is tudtak pénzt keresni, de a másodikat etetni kellett. A második férjem megmutatta az igazi arcát, amikor beteg lettem, nem akart beteg feleséget. Elment, és talált egy újat. Meggyógyultam, de a szokás, hogy a családfőnek otthon kell lennie, nem múlt el, szükségem volt egy férfira az oldalamon. A harmadik férjemet, majdnem az utcáról szedtem fel, mint egy kiscicát.
Férfit csináltam belőle. Most ismét a férjemnek dolgozom. A fizetésem felét rá költöm. Őt tekintem a családfőnek, annak ellenére, hogy semmit sem hoz a házhoz. Még magánórákat is elkezdtem adni, és a diákok hozzám járnak angol órákra. Nemrég azt mondta nekem, hogy ápolatlan nő vagyok, nem vigyázok a külsőmre, és hogy egy sztár vagyok..Egy nálam három évvel fiatalabb férfi azt mondja nekem. Ő egyébként fiatalnak érzi magát, én pedig öregember vagyok neki.
Természetesen nem örülök a hozzám intézett ilyen szavaknak, és még ilyen szavak után sem vagyok hajlandó anyagilag segíteni neki. Az előző sértéseken kívül elkezdett kapzsinak nevezni. De már ki nem állhatom ezt az embert, de a keleti gyökereim időnként átütnek, ezek miatt szerintem piedesztálra emeltem, és úgy beszél velem, mint egy rabszolgával. Lányok, mit tanácsolnátok, mit tegyek, annyi évet éltem és dolgoztam vele, de kinek lesz rám szüksége ebben a korban? Senki sem szereti az öregeket.
