Árvaházban nőttem fel. Fontos volt számomra, hogy megértsem, mi a család. De úgy tűnik, hogy a szülőkhöz való ragaszkodás sem jó ötlet! Az érettségi után keményen és sokáig tanultam. Sikerült bejutnom egy államilag finanszírozott egyetemre. Az egyetem után keményen dolgoztam, a tapasztalatszerzés kedvéért váltogattam a munkahelyeket.
Később sikerült jó állást találnom. Előtte egy öregasszonytól béreltem egy szobát fillérekért. De most minden megváltozott, egy szép lakást tudtam bérelni a központban, és még egy kicsit spóroltam is a saját lakásomra. Három évvel később találkoztam egy lánnyal. Rájöttem, hogy nem tudok és nem is akarok mással lenni, ezért sokáig üldöztem Marianát.
Virágokat és ajándékokat adtam neki. Először nem akart rám nézni. De amikor előléptettek helyettesnek a cégnél, meggondolta magát. A fizetésem nagyon tisztességes volt. De sokat dolgoztam. Későn jöttem haza, és nem volt egy órám arra, hogy sétáljak és beszélgessek Marianával. De ő örült ennek.
Néhány hónapnyi kapcsolat után azt javasoltam, hogy házasodjunk össze és éljünk együtt. Meglepetésemre nem is kellett meggyőznöm. Egy héttel később együtt reggeliztünk a lakásomban.De nagy terhet éreztem magamon. Amióta elkezdődött a házaséletünk, megjelent valaki más. A lány apja udivtsi volt.
Nem túl jó körülmények között él. Amikor egy fillérért dolgozom, jó pozíciót akarok tudni. És nem voltam öregember. De valószínűleg lusta volt. Minden nap eljött hozzánk enni és tévét nézni, mert eladta a sajátját. Eleinte szimpatikus voltam, de aztán belefáradtam. Különben is, el sem tudod képzelni, milyen merészen akarta megoldani a problémáit.
Sikerült spórolnom egy lakásra. Vettem egy lakást a központban, és elvégeztem néhány javítást. Most már abban a lakásban éltünk. Aztán Mariana odajött hozzám, amikor éppen vacsorát főztem. Elkezdett hízelegni nekem. Már tanulmányoztam ezt a viselkedést, és tudtam, hogy kérni fog valamit.
Kiderült, hogy az apja jó ajánlatot tett neki, és nem tudta visszautasítani. Elvégre ő a saját apja. Mit kellene tennie? Azért jött, hogy szembesítsen egy ténnyel, mert ezt nem lehet kérdésnek nevezni. Kiderült, hogy apósom úgy döntött, hogy elajándékozza a lakását. Ebből a pénzből vesz egy autót, és elkezd taxizni. És persze vannak problémák a lakhatással.
Ezért úgy döntött, hogy a lányával fog élni. Vagy inkább a vejével. Hozzánk akart költözni. Először nem hittem a fülemnek, aztán persze sírva fakadtam. A feleségem már egy hete nem akar velem beszélni, több éjszakát is apámnál töltött. És nem értem, hogy tényleg ennyire közömbös vagyok-e. De nekem úgy tűnik, hogy nem kellene elviselnem az összes női rokont a lakásomban, amit becsületesen kiérdemeltem. Ön szerint ki az igazságtalan ebben a helyzetben?
