Sajnos a történet eleje nem túl jó. Tíz évig voltam házas. Soha nem voltam boldog a házasságomban. Ezekben az években elszenvedtem a férjem alkoholizmusát, a veszekedéseit és az örökös vitákat. Gyerekeket szültem, mert részegen megerőszakolt.
Egy kis faluban éltünk, így nem volt hová menekülnöm a férjem bántalmazása elől. Eleinte a gyerekeimmel az anyám házában bújtunk el. De természetesen a férjem ott talált ránk. Egyszer még meg is merte ölni anyámat. Aztán csak kóboroltam az utcán a gyerekeimmel. Reméltem, hogy szokás szerint megiszik még egy üveget, elalszik, és a gyerekeim és én veszekedés nélkül maradunk.
Egy időben halvány reményem volt, hogy az anyósom képes lesz befolyásolni az önfejű fiát. De nem tett semmit. A magánéletével volt elfoglalva. Az a helyzet, hogy anyósom másodszor ment férjhez, és a férje sokkal fiatalabb volt nála. Így elég volt neki a saját gondjaiból. És végül, tíz évvel később rájöttem, hogy rajtam kívül senki sem segíthet rajtam.
A férjem sorozatos verései után végül úgy döntöttem, hogy beadom a válókeresetet. Az anyósom nagyon megsértődött ezen. Azt mondta, hogy a fiam teljesen elveszne család nélkül. És igaza volt. Hamarosan megtörtént minden. A férjem berúgott és elaludt a hidegben az utcán. Reggel találtak rá, amikor már semmit sem lehetett tenni. Az anyósom lefeküdt tőle és meghalt.
És egyszer csak kiderült, hogy a végrendeletében rám hagyta a házát. Amiért nagyon hálás vagyok neki, mert most már van saját otthonunk. Apósom ismerte a történetünket. A felesége halála után meglátogatott minket. Segített nekünk a házimunkában, játszott a gyerekekkel. Nagyon kedves volt hozzánk.
Két évvel később pedig megkérte a kezemet. Én is nagyon szerettem őt. De mit gondolnának az emberek? Elvégre egy faluban éltünk, ahol mindenki ismerte egymást. És ők biztosan nem helyeselnék ezt a tettet. Mégis, el kell ismerni, hogy amikor egy após elveszi a menyét, az nem a legszabványosabb helyzet.
De a lényeg az, hogy a gyermekeim támogattak ebben a kérdésben, és készen álltak arra, hogy új életet kezdjenek. Így hát eladtuk a falusi házat, és hazaköltöztünk az új férjemhez. Sok év után először vagyok nagyon boldog, a férjem a karjaiban hordoz, szereti a gyerekeimet, dolgozik és gondoskodik az egész családról.
