Igor és én nemrég béreltünk egy lakást az interneten. Azóta folyamatosan jönnek hozzánk vendégek. Mindent a saját szemükkel akarnak látni. A férjem azt mondja, hogy abban a konténerben kellett volna tartanom.
Én azonban nem szóltam semmit, anyám volt az, aki mindenkinek elmondta. Pár órával később ismét csengettek, ezúttal a nővérem volt az, egy bőrönddel és egy kisbabával a karjában. Azt mondta, hogy be kell íratnom Petit, hogy óvodába mehessen, ő pedig munkát kapjon. Dühös voltam, még csak fel sem hívott. Azt mondta, hogy elkezdtem volna kifogásokat keresni, ezért bejelentés nélkül megjelent. Így hát itt az esélye, hogy megváltoztassa az életét.
Férjet fog keresni és dolgozni fog. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez nem helyes. Nekünk nincs is helyünk számukra. A nővéremet azonban nem érdekelte, úgy viselkedett, mintha én lennék a házában. Kinyitotta a hűtőt, harapott egy falat sonkát, uborkát vágott. Megismételtem, hogy együtt fogunk élni a férjemmel.
A nővérem már eldöntötte, hogy velünk alszik a kanapén, és veszünk egy kiságyat a babának… Elkezdett hülyeségeket beszélni, azt mondta, hogy majd elmondja a férjének, hogy terhes vagyok. Felhívta Ihort, és panaszkodni kezdett. Kitalált történeteket mesélt, hogy rosszul érezzük magunkat.
Azt is kérte, hogy vegye feleségül. A férfi nyugodtan nézte ezt a cirkuszt. Kézen fogta a húgát és a gyerekét, és kivitte őket az ajtón a bőröndjükkel együtt. Reggel anyám felhívott, dühös volt. Haragudott rám azért, amit tettem, és azt mondta, hogy neki már nincs családja. Így esett, hogy vettünk egy lakást, és ezzel megpillantottuk néhány rokonunk igazi arcát. De így volt a legjobb. Most a férjemmel békében és boldogan élünk.
