Egy kisvárosban élek egy kis kétszobás lakásban, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a parkra. És a rokonaim gyakran jönnek hozzám. Ezúttal az unokatestvérem hívott fel, és megkérdezte, hogy ő és a családja maradhatna-e nálam egy hétig. Természetesen beleegyeztem, mert nagyon hiányzott a családom.
Megbeszéltük az érkezésük napját. Mindent előkészítettem a látogatásukra. Sajnos, nem engedték, hogy szabadságra menjek, de nem voltam mérges… Esténként beszélgethettünk, és sétálhattunk a parkban. A rokonaimnak külön szobát készítettem elő. Meleg hangulatban együtt vacsoráztunk, és a saját ágyunkban feküdtünk le.
Reggel korán keltem, hogy reggelit készítsek, mielőtt munkába indulok. A lakás kulcsait átadtam a nővéremnek, mondván, hogy érezzék magukat otthon. Úgy tűnik, ez nagy hiba volt. Este, amikor hazaértem a munkából egy hatalmas zsák finomsággal a gyerekeknek, egyszerűen elakadt a szavam, amikor átléptem a ház küszöbét. Soha nem láttam még ekkora rendetlenséget.
Minden holmim ott hevert az előszobától a konyháig. Mindenhol foltok voltak, nem volt világos, honnan származnak. A mosogatóban egy hegynyi edény állt. A szemét mellett pedig több törött pohár volt. Egyszerűen nem tudtam elrejteni az érzelmeimet. Durván emlékeztettem a rokonaimat, hogy az otthon érzés nem azt jelenti, hogy teljes disznóólat csinálnak! Megígérték, hogy mindent feltakarítanak. Mivel már nem volt kedvem vacsorázni, úgy döntöttem, hogy bemegyek a szobámba tévézni.
Megpróbáltam bekapcsolni, de nem akart bekapcsolni. És akkor láttam, hogy valaki kihúzta a kábelt a konnektorból – a konnektorral együtt! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez hogyan lehetséges! Dühös voltam. Elvégre épp akkor zártam le a részletfizetést. Felhívtam a nővéremet, és megkérdeztem, ki tette ezt. Ő nyugodtan közölte, hogy csak gyerekek játszottak…
Amikor megkértem, hogy adja vissza a pénzt, elutasította, mondván: „Szégyen az unokaöcséimnek, nem igaz?” Nem éreztem bűntudatot, és megkértem őket, hogy minél hamarabb távozzanak. Még pénzt is adtam nekik egy szállodára. Másnap a telefonom fülig csörgött a rokonok hívásaitól, akik mindenféle bűnnel vádoltak. És azzal vádoltak, hogy rosszat tettem. Mindenki azt mondta, hogy a család mindennél fontosabb. A türelmem egyszerűen nem bírta tovább!
