A saját bátyám egy falubeli lányt vett feleségül egy szeszélyből. Aztán történt valami, amire sem én, sem a szüleim nem számítottak… A saját bátyám egy falubeli lányt vett el hirtelen ötlettől vezérelve. És akkor történt valami, amire sem én, sem a szüleim nem számítottak.
Így történt, hogy hat hónappal a házasság előtt a bátyám elkezdett igazságot keresni a munkahelyén, és teljesen munkanélkülivé vált. Azonnal felhagyott a lakásbérléssel, és visszaköltözött a szüleim lakásába. És akkor kezdődött a féktelen szórakozás! Amíg én távol voltam a munkahelyemen, a lakásunkban bulikat szerveztek.
Minden ételt elfogyasztottak, a bárpultot tönkretették, a szivarokat elszívták. Emlékszem, amikor hazajöttem egy üzleti útról, hazajöttem, és egy 45 év körüli férfi aludt a kanapén.„- Ki ez?”- Pszt!„ – mutat rám a bátyám, »még felébresztesz!«- És milyen szagok?”- Előtted nem bűzlött, tudod!”- Ezúttal valaki nagylelkű seggel trágyát halmozott egy fikuszba, a kedvenc Benjamin-fikuszomba. általában nyugodt ember vagyok, de itt bárki bombázhat. Az embert felébresztették és kirúgták, hogy ki volt az, még mindig rejtély.
A botrány után a bátyám csendesebb lett. Egy hónap múlva elutaztam egy hosszú üzleti útra. Aztán hazajövök, arra gondolok, hogy haza, drága hazám, kimegyek a fürdőszobába… Megpróbálom kinyitni az ajtót, és rájövök, hogy belülről be van zárva. Csengetek. „Ki az?” – kérdezi egy női hang. „A házinéni az, nyissa ki gyorsan az ajtót!” „Milyen házinéni? Mi itt lakunk, tűnjön innen!
Hívom a bátyámat, motyogást hallok, és végül kinyílik az ajtó. Bemegyek, és egy álmos kisasszonyt látok anyám köntösében és az én papucsomban.„- Ki vagy te?” – kérdezi a kisasszony.„- Én vagyok ő!” – mutatok az előszobában lógó arcképemre.„- Meghalt!” – ez a hülye üsző nagy szemeket mereszt.”- Be vagy tépve? Ki halt meg! Gyerünk, öltözz fel és menj ki, nincs hozzá kedvem.” – Nem megyek sehova! Én itt élek! És amíg Szása nem jön, addig nem megyek sehova!” És akkor rájövök, hogy tényleg egy idegen lakik a lakásban.
Néhány kerámia macska, néhány csipkeszalvéta, női magazinok… Felhívom Sashát, könyörög, hogy ne káromkodjak, már úton van, és mindent megmagyaráz. A további magyarázkodás során megtudom, hogy ez az új barátnője a faluból, Krisztinának hívják. Reggel felvette anyám köntösét, azt mondta, hogy ennek a barlangnak női kézre van szüksége, hogy ő majd férfit csinál Szászából, de nem volt hajlandó elmenni, és már 10 napja velünk él. És hogy Szása eleinte nem szerette, de mostanra még a fasírtot és a pitét is megszokta.”
– Ez a mi közös lakásunk! Na és ha Krisztinával lakom! Igazam van! – Igen, valószínűleg igazad van! De van egy dolog… te nem dolgozol és belőlem élsz! A testvérem vagy, de miért kellene támogatnom őt? – Állást keresek, elmentem egy állásinterjúra! – Nem bánom, hogy találkoztok, de mi a fenéért lakik itt? – Nehéz élethelyzetben van!
El kellett gondolkodnom ezen. Valóban, a szüleim lakása közös tulajdon, bár az én nevemre volt bejegyezve. Mégsem rúghattam ki Sasát. Ezért úgy döntöttem, hogy kivárok és meglátom. Később elátkoztam magam ezért a gerinctelenségért, hívnom kellett volna a rendőrséget, és azonnal kirúgni őt.” Van egy mondás, miszerint »az egyszerűség rosszabb, mint a lopás«, és ez jól jellemzi Krisztinát.
Sajnos ugyanolyan lábméretünk volt, így Hrisztyna megpróbálta felvenni a cipőmet, mintha ez lenne a családjában a szokás. Be kellett vonszolnom az összes cipőt a szobámba, és levágni a zárat az ajtón. Aztán észrevettem, hogy néhány ruhám hiányzik. Kiderült, hogy Khrystyna odaadta őket a nővérének a faluba, mert azt hitte, hogy meghaltam, és nem fért bele a 40-es méretembe. Szerencsére csak régi ruhákat vitt el, és nem nyúlt a normális ruhákhoz. Próbáltam felvenni anyám holmiját, de anyám csak kidobásra hagyta őket, és nem bántam meg.
A fikuszomat berángatta a bátyám hálószobájába, és nekem kellett erőszakkal visszaszereznem. A bátyám soha nem talált munkát. És a készpénzkészletei kezdtek kimerülni. Nem volt kedvem finanszírozni a fiatal családot, ezért a munkahelyemen reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam. És elhatároztam, hogy egy gramm ételt sem viszek haza. Hamarosan nem volt mit enni a lakásban, és Kristina úgy döntött, hogy beszélgetést folytat velem: „Miért nem hozol ételt?” – kérdezte Kristina egyszer. „Nem látom értelmét, hogy hozzak, nem vagyok otthon!” – Úgy érted, nem eszel? Hát akkor miért nem hozol kaját?” – Sasha a felelős ezért! – Hát akkor a kérdés kimerült. Te rajtunk élősködsz!” – csattant fel .
– „Ez meg mit jelentsen? Én fizetem a közüzemi számlákat, én eszem, – én mosogatok és takarítok! Nem vagyok a szobalányod! – És nem vagyok a szponzorod! Ezekből az edényekből eszel, és az én mosogatógépemben mosogatod el őket az én tablettáimmal. Legfőbb ideje, hogy eltűnj innen!” Rájöttem, hogy de facto egy közös lakásban élek. A szomorúságot tetézte a bátyám, aki este közölte velem, hogy Kristina terhes, és neki meg kell házasodnia.
Soha nem talált munkát, ezért alternatívaként az alkoholizmust választotta.” Hát… ez is egy lehetőség! Reggel Krisztina ismét örült nekem: ”Most már terhes vagyok! Külön akarunk élni!„ – Segítsek csomagolni?” – „Keresned kell egy másik lakást!” – „Én vagyok a lakás egyedüli tulajdonosa, akarod látni a papírokat?” – „Igen. Hívhatom a rendőrséget, és azonnal elvisznek. Tegyem meg?” – Nem beszélek veled többet, döntsön Sasha! Sasha, agymosottan, forralni kezdett, és ostobaságokat beszélt a család értékéről és a lelkiismeretemről. Konzultáltam vele, és úgy döntöttem, hogy eladom a lakást, és a pénzt elosztom magunk között.
Minden tisztességes volt. Ó, milyen szomorú volt a lakásunk! Ficus és én új lakásba költöztünk. Szása pedig a részével és az új feleségével együtt elment egy kis bányászvárosba, Krisztina szülőföldjére. Ott gyorsan talált munkát egy bányában. A pénz egy része Krisztina rokonaihoz került, hogy törlesszenek egy csomó hitelt, a többit pedig a fiatal család első jelzáloghitelének törlesztésére fordítottuk. „Engem soha nem hívtak meg az esküvőre.” Így kezdődött Sasha felnőtt családi élete. De mint kiderült, a móka csak most kezdődött…
