Alina otthon volt, és nem tudta, milyen ruhát vegyen fel a férje munkahelyi rendezvényére. A fia születése után sokat hízott. Egyik régi ruhája sem állt jól rajta. Alina úgy döntött, hogy új ruhát kell készítenie. Felhívta az édesanyját, és megkérte, hogy vigyázzon az unokájára.
Az anyák gyorsan jöttek, mert szomszédos házakban laktak. Alina elment három üzletbe, ahol estélyi ruhákat árultak, de nem talált semmit. Vagy a szín volt rossz, vagy a stílus, Alina nem talált semmi jót. Bement egy másik üzletbe, és odament hozzá egy eladónő, aki azt mondta: „Jó napot, menjen a nővéréhez. Nem talál magának ruhát.
Segítenie kell neki a választásban. Alina meglepődött, és azt válaszolta, hogy nincs nővére. Ebben a pillanatban egy lány jött ki a próbafülkéből, aki pontosan úgy nézett ki, mint Alina. A lányok meglátták egymást, és megdöbbentek. „Beszélnünk kell – törte meg a csendet a lány. Csendben elhagyták az üzletet, és elmentek egy kávézóba. A lányt Olenának hívták. Elmesélte a családja történetét.
Kiderült, hogy Alina és Aljona ikertestvérek. Az édesanyjuk elhagyta Alinát a szülészeten, mert a lány gyengén született. Egyedülálló anya volt, és nem tudott két gyermeket eltartani. Alena szerény és egyszerű családban nőtt fel. Édesanyjuk akkor hunyt el, amikor a lányok 6 évesek voltak. Olenát a nagymamája nevelte fel.
A lánynak nehéz élete volt. Korán felnőtt, és 15 éves korában munkába kellett állnia, hogy eltartsa magát. „A nagymamámnak kis nyugdíja volt, nem tudott mindkettőnket etetni.” Ez az én történetem. Most már férjnél vagyok, tanárként dolgozom az egyetemen.
A férjem is tanár. Alina mesélt a nővérének az életéről, és meghívta őt látogatóba. Amikor Alina édesanyja meglátta a lányokat, elmondta neki az igazat. Ő és a férje örökbe fogadták Alinát, saját gyerekük nem volt. „Nem tudtam, hogy van egy húgod. Ha apád és én tudtuk volna, nem választottunk volna el titeket” – mondta Alina édesanyja. A testvérek kapcsolatban álltak a családjukkal. Nem lehetett őket többé elválasztani egymástól.
