Anna kislányával egy kis faluba költözött. A külvárosban telepedtek le, egy kis régi, romos házban. Nehéz volt számára. Mindenki láthatta. Persze eleinte mindenki arról beszélt a faluban, hogy ki ő és honnan jött.
Nem lehetett megkérdezni tőle, mert mindenáron kerülte az ilyen beszélgetéseket. De később a pletykák elültek, és az emberek közömbösek lettek.
Egy ilyen gyönyörű nőt kellett keresniük. És jól kijött az emberekkel, mindig barátságos és melegszívű volt. A lányom már befejezte az iskolát, és úgy döntött, hogy belép az intézetbe. A lánynak egyértelmű hajlama volt a nyelvek iránt, és az édesanyja mindent megtett, hogy segítse a lányát.
Mint minden szülő, ő is arról álmodott, hogy a gyermeke boldogul az életben, jó élete lesz, és soha nem tér vissza a faluba. És végül a lány teljesítette anyja álmát – kitüntetéssel végzett a főiskolán, fordítói állást kapott egy neves cégnél, és egyre ritkábban látogatta az édesanyját.
Még azt sem mondta el, mikor ment férjhez. Az anyja falujába jött a férjével. Már egy éve volt házas. Nem volt mit mondani, a férfi jóképű, jóképű és gazdag volt. Egy anyának örülnie kellene a gyermekének, de ő olyan nehéznek érezte a szívét.
Könnyek folytak a torkán, és nem tudott egy szót sem szólni, még csak gratulálni sem tudott. De nem tudta megállni, hogy ne mondja el a lányának, hogy ez a házasság a szülei áldása nélkül jött létre. A lánya kiabált az anyjával és szidalmazta. Ezek a szavak nagy fájdalmat okoztak az idős asszonynak, és még egy kicsit rosszul is lett. Ezt látva az új vőlegény félbeszakította felesége beszédét.
Nyugtatót adott neki, bevitte a szobájába, lefektette az ágyra, és gondosan betakarta egy takaróval. Este, amikor felébredt, a fiatalok már elmentek. Úgy távoztak, hogy el sem köszöntek tőle. Ismét könnyek szaladtak végig az arcán. A következő alkalommal a lánya nemcsak a férjével, hanem a fiával is visszatért.
Egy évvel később pedig két fiúval. Így látta a lányát, a véreit és az unokáit egy-két évente egyszer. Ezután a lánya is rosszul érezte magát. Úgy érezte, hogy megbántotta az anyját. Magára hagyta őt. Azóta az idős asszony nem volt többé magányos, és a lánya egyre gyakrabban látogatta. Rájött, hogy milyen értékes az anyai szeretet.
