– „El tudod képzelni, anyád kirúgott a házból, és elvette a kulcsaimat” – mondta Sztasz a telefonban döbbenten. „Hogy érted azt, hogy »kirúgott« és »elvette«?” Én viszont megdöbbentem. A rendőrrel. Azt kiabálja, hogy nyomást gyakorolok rád, és te elszaladtál előlem.
Amikor elmondtam neki, hogy üzleti úton vagy, elkezdett hadonászni a lakásra vonatkozó iratokkal. El kell mennem, különben vallomást fog írni ellenem. „A rendőr nem engedte, hogy felhívjalak, azt mondta, hogy csak a jelenlétedben foglalkozik vele – mesélte Sztasz a történteket.
– „És most hol vagy?” Nem tudtam megemészteni ezt az abszurditást. Olajjal. Egy üzleti útra menet elvittük a lányunkat, Olját az anyósához. – Akarsz még egy történetet hallani? „Anyád délután elhozta a holmimat az enyémhez – mondta a férfi. „Ez a mi nem klasszikus családunk.
Sztasz és én hivatalosan nem formalizáltuk a kapcsolatunkat. Bár már több mint tíz éve együtt élünk. Megvettük a lakást is, ahol Sztasz, Olja és én együtt élünk. De csak a lányom és én vagyunk oda bejelentkezve. Sztasz az édesanyjával van bejelentkezve. Az anyósom már régen odaadta a lakást a fiának, és mi fizetjük az összes közüzemi számlát.
A családunk másik nem klasszikus jellemzője, hogy én kevesebbet dolgozom, mint a férjem, és ötször többet kapok. Ő szereti a munkáját, és nem akar változtatni rajta. Mivel anyagilag jól állunk, nem ragaszkodom ahhoz, hogy Sztasz változtasson a munkahelyén. „Ilyen emberrel élni annyi, mint tiszteletlenül viselkedni…
Egy nőnek azért kell munkába járnia, hogy emberekkel találkozzon és megmutassa magát… Egy férfinak többet kell keresnie, mint a feleségének… És így tovább. Szóval esküdtem és esküdtem… De soha nem gondoltam volna, hogy az anyám ilyet tesz. Visszatért egy üzleti útról. Elintézte az ügyet a kerületi rendőrrel. Elvette a kulcsokat az anyjától. „Te pedig, anyu, gondold meg, hogy fontos-e neked a kapcsolatod velem, vagy sem. Gondold át komolyan.
