18 éves korom óta dolgozom. Mostanra már sok mindent elértem. Sok pénzt keresek. Nemrég megnősültem. Az életem egy tündérmesére emlékeztetett. Mindenem megvolt, amiről csak álmodhattam. Több évre előre megterveztem az életemet. Például harmincéves koromra társtulajdonosnak kellett volna lennem a cégben, ahol dolgozom. És addigra már gyermekemnek is kellett volna születnie.
De amikor van egy másik ember az életedben, a döntéseket együtt hozzátok meg, nem csak ti. A férjem ragaszkodott a gyermekvállaláshoz. Azt mondta, hogy harmincévesen már túl késő gyereket vállalni. „Amíg 25 éves vagy, szerintem gyereket kellene vállalnod. Fiatal szülők leszünk, mindig is fiúról álmodtam” – mondta nekem. „Az anyósom mindig az unokákról beszélt, nagy nyomást gyakoroltak rám.” ”Amíg egészséges vagy, szülj, mert később egészségügyi problémáid lehetnek.
Vagy sebek lehetnek, amikor megszülöd a gyereket. „Tudom, mit mondok, elvégre évekig szülésznőként dolgoztam” – mondta az anyósom. „Nem bánnám, ha én is szülnék, de nem akartam otthagyni a munkámat. Olyan sokat tettem azért, hogy megkapjam azt a pozíciót, amiben most vagyok. Miután megbeszéltük a férjemmel, úgy döntöttünk, hogy ő veszi ki a szülési szabadságot, nem én. Mert én kétszer annyit keresek, mint a férjem, és ha én megyek szülési szabadságra, akkor nehéz dolgunk lesz az anyagiakkal.
Amikor sikerült gyermeket vállalnom, elmondtam a munkahelyemen, hogy terhes vagyok, de három évig nem megyek szülési szabadságra. A főnököm szkeptikus volt, de hitt nekem. Elvégre 18 éves korom óta ennél a cégnél dolgozom, így nincs okuk arra, hogy ne bízzanak bennem. Időben megszültem a gyermekemet. Két hónapig kellett lábadoznom, mert a baba természetellenesen született.
Amikor visszamentem volna dolgozni, a férjem sokkolt a hírrel: „Nem megyek helyetted szülési szabadságra. Nem helyes, ha egy férj otthon marad, a felesége pedig görnyedezik” – mondta nekem. Ezt nem teheted velem – sírtam majdnem -, ne légy már ilyen hülye. Most már van egy gyereked, vigyázz rá, és felejtsd el a munkát” – mondta az anyósom. Teljes szívemből gyűlöltem őket.
A férjem becsapott engem. Nem szültem volna gyereket, ha tudtam volna, mit fog velem tenni. Fel kellett hívnom a főnökeimet, és bocsánatot kellett kérnem tőlük, mert nem volt kire hagynom a gyereket. A főnököm felajánlott egy jó ötletet, hogy vegyek fel egy dadát a gyereknek. Még pénzt is adott az első hónapra. A férjemnek nem tetszett ez az ötlet, és válással fenyegetett. Én csak túl boldogan váltam meg egy ilyen árulótól és csalótól, mint ő.
