Egy este Tanya bejelentkezett egy közösségi oldalra, és hirtelen meglátta Viktor Myroniuk nevét a közös ismerősei között. Arra gondolt: miért ne küldhetne neki egy fotót a lányáról, hadd tudja meg, hogy egy ilyen gyönyörű lány nő fel valahol. Felment az oldalára, de furcsa módon nem volt fotó, és egyáltalán nem sok információ volt róla, csak annyi, hogy Harkivban él, ott végezte az iskolát, és az osztálytársai.
Hű, nem messze tőlük. Gyorsan kijavította a szerkesztőben a lakóhelyét egy másik városra, távol Harkivtól, hogy ne adj’ isten, ha jönne. Vett és küldött neki egy fényképet Szvitlanáról, és aláírta: „Ez a lányod, de most látod először és utoljára – és ez van a fényképen”. Elküldte és elfelejtette, majd körülbelül három nap múlva felment az oldalára, és hirtelen látta, hogy a férfi válaszolt neki.
És amit olvasott és látott, az megnevettette. Először is, egy vadidegen ember fotója volt az avatarján, és harmincöt éves volt. Egyébként egy nagyon kedves férfi. Másodszor pedig azt kérdezte tőle, hogy mikor és hogyan sikerült ilyen tökéletes teremtményt létrehozniuk, még ha idegenek is voltak.
A nő azonnal ezer bocsánatkérést írt neki: az a helyzet, hogy neki és a volt szerelmének nemcsak a vezetékneve, de a patrónusuk is azonos volt. De nem nézte meg a korát: Szvetlana apja huszonhét éves volt. A lakhelyét egyébként azért javította ki a régi lakhelyére, mert a barátai írtak neki, hogy hogyan sikerült ilyen messzire költöznie, és miért nem tudnak róla semmit.
Muszáj volt megírnia az igazságot. Tánya csodálkozott, hogy idősebb Myroniuk hogyan került a közös ismerősök listájára, aztán kiderült, hogy az osztálytársa volt az, aki feliratkozott rá: ő is azt hitte, hogy ifjabb Myroniuk, de tévedett. Ő pedig az ismerősei között maradt, elfelejtette törölni. Másnap újabb üzenetet kapott idősebb Myroniuktól. Ő is megkérdezte, mikor sikerült a faluba költöznie, hiszen nemrég még nem lakott ott. Meg kellett magyaráznia neki, hogy miért tette ezt. Levelezésbe kezdtek, amely egy hónapig tartott.
Kérdezgette az életéről, a lányáról, aki nagyon szép volt, azt mondta, hogy nagyon szép lány, az édesanyja mása. Aztán Viktor felvetette, hogy találkozzanak, ha a lány nem bánja? Azt javasolta, hogy jöjjön el hozzá a hétvégére a lányával. Tánya úgy gondolta, hogy csodák történnek az életünkben, a lényeg, hogy ne menjünk el mellette, és beleegyezett a férfi ajánlatába, de azzal a feltétellel, hogy az éjszakát a lányával egy szállodában töltik. A férfi beleegyezett.
Tánya már tudta, hogy a férfi két éve elvált, a felesége új férjével Kijevbe költözött, és nincs közös gyermekük. Azt is tudta, hogy a férfi valami cégnél dolgozik, ahol nem ír, de nem is érdekelte. A levelezésük mindig pozitív hangulatot hozott neki, az idősebb Myroniuk tudott viccelődni, és érdekes volt vele kommunikálni, úgy érezte, hogy olvasott, intelligens ember. És így találkoztak. Az utazás előtt anyám mutatott a lánynak egy fényképet, és azt mondta, hogy meglátogatjuk ezt a Vita bácsit, jó ember, ezért a lány azonnal odaszaladt hozzá, átölelte a kissé zavart férfi térdét, és átadta:
– Apuci, az én apukám. Tánya is zavarba jött, mert nem tanította meg erre, mit gondolna? A lány elpirult, mint a rák, és rögtön azt mondta: – Sajnálom, nem gondoltam, hogy így fog reagálni rád. „Ne gondolj semmit, én csak… úgy általában, visszamegyünk.” ”Tánya, drágám, ne légy szégyenlős, én nagyon örülök ennek, a gyereknek nem kell hozzám szoknia, ugye, lányom? Karjaiba vette az örömteli Szvetlanát, és a lány mindkét arcára puszit kezdett adni.
Nevetett, miközben szorosan magához szorította a gyermeket: – Nem is számítottam rá, hogy ilyen nagyszerű lesz, a szívem annyira tele volt boldogsággal. Csoda történt az életemben. A hétvégén nagyon jól érezték magukat, sétáltak a parkban, felültek az összes hullámvasútra, aztán fagyit ettek egy kávézóban, meglátogatták az állatkertet.
Nagyon jól érezték magukat, és annyiban is eredményes volt, hogy a második nap végére rájöttek, hogy szeretik egymást. És akkor Viktor megkérte a lány kezét: „Tanya, ne vesztegessük az időt. Már megértetted, hogy okkal hívtalak meg, beléd szerettem, és amikor jobban megismertelek, rájöttem, hogy jól döntöttem. Gyere hozzám feleségül! Főleg, hogy egy ilyen csodálatos lányunk nő fel veled” – viccelődött. Az esküvőre pedig sor került. Bár kicsiben, a család és a barátok körében.
