Amikor Rosa és Ványa összeházasodtak, nem volt hol lakniuk. Ványa édesanyja, Anfisa Szergejevna javasolta, hogy az ifjú pár költözzön hozzá. Natasa férjhez megy, és lesz hely számára. Natasa Ványa kisebbik húga.
Pontosan az ellentéte volt Rosának. Natasa szeretett ebédidőben felkelni, enni és estig a barátokkal szórakozni. A házimunkára nem is gondolt. Az anyja és most már a menye is mindig takarított utána. Rosa természeténél fogva csendes volt. Nem tudott szólni, ezért csak takarított és hallgatott.
Az anyós is úgy döntött, hogy kihasználja csendes menyét. Rózát minden házimunkával túlterhelte: mosás, takarítás, főzés stb. Ványa megsajnálta a feleségét: „Vegyünk jelzáloghitelt, és költözzünk el. Látom, hogy nehéz neked a családommal élni. Igen, hogy őszinte legyek, én sem érzem jól magam velük.
A nővérem minden nap pénzt kér, anyám pedig mindig elégedetlen veled. Ez egy ördögi kör. Rosa egyetértett. Egy hónappal később beköltöztek a saját lakásukba. Anyósa felháborodott: „Ki fog most nekünk öltözködni? És ki fog főzni? Annyira megszoktam, hogy velünk élsz. Talán kibérelhetnéd a lakásodat, és továbbra is velünk élhetnél. Olyanok vagyunk, mint a kezek Rózsa nélkül.
– A feleségem nincs itt, hogy reggeltől estig kiszolgáljon benneteket. Ahogy megszoktad őt, úgy fogod megszokni. „Van egy lányod, hagyd, hogy takarítson, mosson és főzzön – válaszolt Ványa az anyjának. Ha nem akar segíteni. Annyira nem helyes, hogy elköltözöl – Anya, hagyd abba! Nem megyünk vissza a házadba.
Normális életet akarok élni, stressz nélkül. Mindig panaszkodsz, a nővéred mindig pénzt kér. Hadd építsem fel a családomat a te beavatkozásod nélkül. Rosa és Vanya elkezdtek együtt élni, és nem voltak gondjaik. Hamarosan Rosa terhes lett, és egy gyönyörű kisbabának adott életet.
