Anyám meghívott a nővéremet és engem a házába, és látni akarta az unokáit. De amit tett, az igazi meglepetés volt. A nővérem lányának teát és kekszet adott, de Mónikámnak semmit. Ugyanis a nővérem hagyott neki egy kis su mu-t, én pedig nem. Helyes a viselkedése? Én jól kijövök az idősebbik nővéremmel.
A lánya körülbelül egyidős az enyémmel. A gyerekeink is barátok. Anyám soha nem bánt velem és a nővéremmel másképp. És a gyerekeinkkel is. Amikor azt mondta, hogy a nővéremmel mehetünk a dolgunkra, ő pedig vigyáz az unokákra, nem tudtam, hogy mi lesz ebből. Mónika hatéves, és hamarosan iskolába kell járnia. Aznap többször is felhívott, hogy mikor megyek érte. Furcsa volt.
Felhívtam az anyukáját, aki azt mondta, hogy minden rendben van. Este elmentem a lányomért, és megtudtam, mi az oka a felzaklatottságának. Mónika azért volt ideges, mert a nagymamája kekszet adott a húgának teára, majd jégkrémet, de ő nem evett. Felhívtam anyukámat, és ő mondta, hogy ez igaz. Nagyon dühös voltam.
Azt mondta, hogy a nővérem pénzt hagyott a lányának, de én nem. Kiderült, hogy nem volt plusz pénze, hogy elkényeztesse a lányomat. Aztán beszéltem a nővéremmel, és azt mondta, hogy hagyott egy kis összeget, de nem azzal a feltétellel, hogy csak a lányának.
Őt is zavarba hozta anyám viselkedése. A nővér lánya bocsánatot kért Mónikától. Eszébe sem jutott, hogy megossza a finomságokat. De hát ők gyerekek, mit tegyenek, ha egy mellettük lévő felnőtt ugyanezt teszi.
„Most már a lányom nem akar a nagymamájához menni. Megsértődött tőle, és én nem fogom kényszeríteni. Én is sajnálom. Édesanyám számára minden egyszerű és világos: a nővérek a lányának barátai voltak, de Mónikának nem. Ő nem lát ebben problémát. Őt nem érdekelték a lányom érzései. Egyelőre nem küldöm hozzá a lányomat. Sem neki, sem nekem nincsenek vágyaink. Anyám pedig még mindig úgy hívogat, mintha mi sem történt volna.
