-Jevgenyij, már így is tömegben élünk a lakásban, és apád állandóan itt van, zaklat engem… Nem tudok nyugodt és kényelmes lenni. -Krisztina, mit tehetünk, ez az ő lakása. Miért lakna itt velünk? Béreljünk neki egy kis egyszobás lakást, úgyis egyedül van, nem kell neki sok hely.
Így hát Zsenya elment az apjához, és megkérte, hogy költözzön ki, amíg ő és a menyasszonya a lakásában lakik. Az apa meglepő módon nyugodtan reagált a fiára: „Rendben van, ha nincs elég helyed, akkor kiköltözöm. Khrystyna azonnal talált egy megfelelő lakást, apja pedig kiköltözött.
Eltelt egy kis idő, és a lány ismét nyafogni kezdett a barátjának: – „Zsenya, miért kell fizetnünk apád lakbérét? Hadd fizesse ő maga. -Krisztina, már kirúgtuk a házból… – Nem mi rúgtuk ki, ő költözött ki magától. Különben is, ő katona, jár neki nyugdíj, mint a te fizetésed. És most pénzre van szükségünk. Zsénia megint lehajtott fejjel ment az apjához. Az apja ismét nyugodtan reagált.
Hruscsinának ez nem volt elég, követelte, hogy a lakást jegyeztessék be Zsenya nevére: elvégre így aztán felhasználhatja őt arra, hogy átruházza magára az ingatlant. Az apja ezúttal beleegyezett. – „Hozd az iratokat, én mindent elintézek. – „Apa, Kristina és én elmegyünk nyaralni a tengerhez, most nem lesz rá időnk.
– „Akkor mindent megcsinálok nélküled, csak hozd el nekem az iratok másolatát!”. Egy héttel később Zsenya és Kristina visszatértek. A nyaralás undorító volt, állandóan veszekedtek. Meglepetésükre az apjuk állt a küszöbön. – „Mit keresel itt?” – kérdezte Krisztina. – „Micsoda hülye kérdés…
A lakásom küszöbén állok. Itt vannak a holmid a bőröndökben, vidd őket. Te pedig, fiam, most választhatsz: vagy velem élsz a lakásomban, vagy a pazarló, de bérelt lakásban. És akkor Zsenya tényleg elgondolkodott azon, hogy Krisztina végig manipulálta őt ezzel a lakással. Már régóta spórolt egy nyaralásra, de a lány még ott is boldogtalan volt, és mindent elrontott. Zsenya ránézett Krisztinára, a bejárathoz vonszolta a bőröndjeit, és ott maradt az apjával.
