Volt egy fiú az árvaházunkban. A neve Semen volt. Öt éves volt. Nagyon intelligens, felelősségteljes és nyugodt fiú volt. Minden házaspár többnyire 2 év alatti gyerekeket vett magához, de a mi Szemjonunkra senki sem figyelt.
Már hozzászoktunk a gondolathoz, hogy senki sem fogja elvinni Szemjont, de amikor megjelentek a lehetséges szülei, mindannyian reménykedni kezdtünk a legjobbakban. Egy Balázs korabeli házaspár jött Sevenért. Nekik már felnőtt gyermekeik voltak, ezért választották Szemjon. A házaspár jólétben élt, és nem volt nehéz számukra örökbe fogadni egy fiút. A sok papírmunka után eltelt egy hét, és Szemjon visszahozták. A következőket az új édesanyja szavaiból mesélem el.
„Hazavittük a fiút, és rögtön vettünk neki egy csomó játékot és édességet, de ő mindezekre nem nagyon figyelt. Szemjon azonnal ragaszkodott a férjemhez, ő pedig Szemjonhoz. Az egyetlen probléma én voltam. Nem tudtam megszokni az új embert a családban, ezért minden lehetséges módon kerültem őt, de rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és komolyan elbeszélgettem a férjemmel, mindent elmagyaráztam neki.
A férjem azt gondolta, hogy időre van szükségem, hogy megszokjam az új embert, de ez nem így volt. Összepakoltam a neki vásárolt játékokat egy táskába, és úgy döntöttem, hogy komolyan elbeszélgetek vele. Nem tudom pontosan megmondani, mit mondtam neki, mert annyira ideges voltam, de néhány perc múlva már az autóban ültünk, és visszamentünk az árvaházba.
Semen az egész út alatt egyszer sem nézett rám. Dühös volt és megbántott, de meghoztuk a döntést. Eltelt néhány nap, miután visszaadtuk őt. A férjem úgy döntött, hogy felhív, hogy megtudja, hogy van: „Nem is tudom, hogy mondjam el. Senkit sem enged a táskája közelébe. Minden holmiját abban tartja. Azt mondja, hogy néhány napig nálunk marad, és hogy apa hamarosan érte jön. A férfi könnyeket hullatott. Abban a pillanatban rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam. A férjemmel villámgyorsan felöltöztünk, és elmentünk a fiunkért. Szemjon és a férje kapcsolata egyszerűen tökéletes. Lehet nézni és megfigyelni őket. Én pedig… én még mindig próbálom jóvátenni a bűnömet, és mindig is próbálkozni fogok!”
