Egy reggel Cyril hazatér az éjszakai műszakból. Hazafelé menet különös jelenetre lesz figyelmes. Érzi, hogy valami nincs rendben, és úgy dönt, hogy utánajár a dolognak. Hazafelé menet egy férfit látott egy 10 év körüli kislánnyal.
Minden rendben lett volna, de a lánynak nagyon ijedt szemei voltak, és a férfi a csuklóját fogta a keze helyett. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi erősen szorította a lányt. Ezután a férfi elsétált az irányukba. Lassan sétált. Mintha amúgy is abba az irányba kellett volna mennie.
Menet közben végigfutott a fejében, hogy mi állhat egy ilyen furcsa páros mögött. Amikor olyan közel ért, amennyire csak tudott, észrevette, hogy a lánynak nincs hangja, csak az ajkai ejtettek ki egy mondatot, ami úgy hangzott, mintha „segíts”.
Cyrilnek nem volt vesztegetni való ideje. Azonnal el kellett döntenie, hogy mi legyen a következő lépés, különben már késő lesz.
Már tudta, hogy a lány nem a férfi lánya, húga vagy unokahúga. Cyril nem teljesen értette, hogyan döntött így, de aztán elrántotta a lányt a férfitól. Szó szerint kitépte a gyermeket a férfi karjából.
A lány elé állt, hogy biztonságban érezze magát, és hangosan és világosan megkérdezte tőle: – Ki ő neked? A lány csak megvonta a vállát, könnyek csillogtak az arcán. A férfi megpróbálta újra felemelni a gyereket, de Cyril szilárdan állt.
Az első alkalom nem sikerült neki. Akkor Cyril rákiáltott a férfira, de az elfutott. Cyril utána rohant, hogy elkapja, mielőtt a rendőrség megérkezik. Minden sikerült. A lány családja nem állt meg, hogy megajándékozza Cyrilt, és megköszönje neki, mert ha Cyril nincs, senki sem tudta volna, mi történt volna szegény kislánnyal.
