Amikor Nina megszülte a lányát, anyósa három hónapig nem jött el hozzájuk. Vagy beteg volt, vagy szanatóriumban lábadozott, vagy a tengerben csobbant. Nina örült, hogy nem látta és nem hallott róla. De mindenhová bedugta a hosszú orrát.
A lakást éppen felújították, és Galina Petrovna ragaszkodott ahhoz, hogy kockás tapétát és bordó függönyöket kapjon. Nina reggel első és második dolga volt főzni, elment dolgozni, hazajött, és amit főzött, azt a vécébe öntötték, amit pedig az anyósa főzött, az a hűtőben volt (neki volt saját kulcsa a lakásukhoz).
Nina próbál panaszkodni a férjének, de az csak annyit mond, hogy „az anyám fontosabb, mint a feleségem”, és Nina beletörődik. Amikor a lányuk, Lena három hónapos lesz, Vadim úgy dönt, hogy elviszi az anyjához. „Nina, miért van a lányod olyan jóllakott? Vadim, nem gondolod, hogy hasonlít rád?
Biztos vagy benne, hogy ez a te gyereked? Ninának nem volt kétsége afelől, hogy anyósa valami kellemetlen dolgot fog mondani. Ezért nem törődött a szavaival. Vadim azonban előbb elsápadt, majd elpirult: – Anya, miről beszélsz? „Így ismerkedsz meg az unokáddal?” – csattant fel. Galina Petrovnának tátva maradt a szája a meglepetéstől.
„És én mit mondtam?” – tátogott. „Mindannyiunkat megsértettél! Nina, készítsd elő Lénát! Elmegyünk!” – parancsolta Vadim, majd az anyjához fordult: – És nem akarlak többé látni. Otthon feketelistára tette anyja telefonját, és lecserélte a zárakat. „A lányom fontosabb, mint az anyám!” – mondta…
Galina Petrovna szinte minden nap felhívta a sógornőjét, és kérte, hogy adja oda a fia telefonját. De ő határozottan nem hajlandó beszélni az anyjával. Nina ki tudná békíteni anyát és fiát, ha akarná. De miért is akarná? A férje és az anyósa közötti veszekedésnek köszönhetően az utóbbi már nem avatkozik bele az ügyeikbe, és nem gúnyolja a menyét. Vajon Galina Petrovna szenved? A megosztottság. Megérdemelte.
